Ede bácsi száműzte őt a gangra, panaszolta ma hajnalban Olgi néni.

  Pedig ő igazán lényeges kérdéseket tett fel a meccs alatt, és csupa olyasmit kérdezett, amit nem értett, és úgy gondolta, Ede bácsi majd tudja a kérdésére a választ.

  Például, hogy az a magyar játékos miért felemás cipőben futkos a pályán, és ha véletlenül összecserélte a cipőjét az öltözőben a máséval, akkor most egy másik fiatalember is felemás cipőben szaladgál, és vajon nem nyomja a cipő a lábát szegénynek? Vagy mindkettőnek?

  Vagy, amit még sose értett, hogy mi a logika abban, hogy a bíró a sárga lappal fenyegeti a játékosokat, mikor ő maga is sárga pulóverben futkos a pályán, úgy, mint egy hatalmas, két lábon járó fenyegetés. Akkor minek még az a kis lap is a kezébe?

  És hogy holnap a karfiolleves mellé süssön-e le egy kis oldalast Ede bácsinak ebédre, vagy elég a leves?

  Ede bácsi ekkor kezdett úgy bömbölni, mint egy nyugdíjas oroszlán, hogy miért nem nézheti nyugiban a meccset, mért kell hülye kérdéseket föltenni, hogy az ember még arra se tudjon odafigyelni, hogy akkor ez most les volt-e, vagy nem. Pláne, hogy hülye a bíró, folyton befúj mindent a magyaroknak, és akkor most Ede bácsi honnan találja ki, hogy tényleg les volt, vagy nem.

  Aztán fölszólította Olgi nénit, hogy locsolja már meg a virágait a gangon, és velük beszélgessen már egy kicsit, ahogy szokott. Lehetőleg addig, míg tart a meccs…

 Olgi néni – igen mélyen megbántva, hiszen ő semmi rosszat nem tett - ki is ment a gangra, de ott olyan forróság volt, hogy a locsolás után inkább visszament a lakásba. De hiába nem mert többet a fociról kérdezni, csak az oldalasról, Ede bácsi végül felkászálódott a kanapéról, és nagy dérrel-dúrral átvonult a szembe szomszédhoz meccset nézni – ami végül nem is volt baj, mert így Olgi néni se maradt le a kedvenc sorozatáról.

  Persze a vénember aztán jól besörözött a szomszédnál, így nem talált haza, és éjféltájban a szegény Kissné ajtaján dörömbölt, a fiatalasszonynál, akinek az ura már egy fél éve vendégmunkás Ausztriában.

 Szegény Kissné úgy megrémült, hogy az ajtó mögül kiabált ki, hogy az ő ura akkor is magyar maradt, ha most Ausztriában dolgozik, és ne őt verjék meg az EB miatt.

  Erre Ede bácsi visszakiabált neki az ajtón keresztül, hogy éppenséggel mi vertük meg az osztrákokat, úgyhogy Kissnének nincs semmi félnivalója, inkább jöjjön ki, és ünnepelje meg az izlandi döntetlent.

  Ekkor ment ki Olgi néni érte, és vonszolta be Ede bácsit a lakásba, szégyenszemre.

  Most meg macskajajos a vénember.

  De meg is érdemli. 

  Mert aki nem becsüli a karfiollevest oldalassal, az heverjen csak egy sötét szobában, szedje a fejfájás-csillapítókat, és jajgasson, valahányszor a szomszédban elüvölti magát valaki, hogy: Góóóóóóóóóól!

(Kép: https://hu.pinterest.com/pin/484911084861466998/)