Ede bácsi 25.
2016. október 10. írta: Vitkolczi Ildikó

Ede bácsi 25.

Patkányok! Meg szöcskék, sorolta a tegnap esti séta közben Olgi néni olyan hangsúllyal, mint aki ezzel mindent elmondott.

  De valószínűleg mégsem, mert Marika és Terike néni egy darabig csak döbbenten hallgatott, majd Marika néni félénken megkérdezte, hogy akkor most mégse krokodil. Mármint hogy akkor Ede bácsi mégse krokodilt kerített valahonnan, hanem patkányt.

  Nem, a vénember nem ment sehová krokodilért, felelte dühösen Olgi néni, mert épp fáj a dereka. De meg is érdemli.

  Erre már Terike néni is kifakadt, hogy jó lenne, ha Olgi néni nem rébuszokban beszélne, és nem mindig a végén kezdené a történeteket, hanem az elején, mert így sose lehet érteni, ki mit mikor, hol, és miért csinált. Ahogy most a szöcskét, meg a patkányt se. És hogy mitől fáj akkor most Ede bácsi dereka… talán a patkány megharapta?

  A patkányt a macska harapta meg, felelte Olgi néni türelmetlenül, és még hozzátette, nem érti, mit nem lehet ezen érteni, mikor ő mindig mindent teljesen logikusan magyaráz el. Azt már halkabban tette hozzá, hogy talán ajánlatos lenne a kedves barátnőknek némi cavintont szedni, a gyorsabb agyműködés érdekében, és akkor neki nem kellene mindent alfától ómegáig magyarázni, de Terike néni így is meghallotta, és sértődötten odébbállt. Mert (ahogy a távozás előtt még elmagyarázta) neki a kutyájára is gondolnia kell, és Rezsőke – aki az idióta nevét az unokáknak köszönheti, ahogy Terike néni meg magát a kutyát – olyan keveset mozog, míg ők itt trafikálnak, és Olgi néni folytonos panaszáradatát hallgatják, hogy már az állatorvos se érti, mitől hízik a kutya, ha naponta kétszer-háromszor sétáltatva van. És Terike néni csak nem mondhatja el az orvosnak, hogy amíg ő Olgi nénit hallgatja, addig Rezsőke csak hever, és ásítozik futkározás helyett, még a labdáját se kergeti, holott direkt azért hozták le neki… sőt, a legtöbbször el is alszik a fűben, amíg ők beszélgetnek.

  Aztán, mielőtt még sértetten elvonult volna, Terike néni még odavetette, egyszer igazán meghallgatná már a dolgokról Ede bácsi verzióját is. Mert az lenne csak az érdekes!

  Lázadás a fedélzeten, morogta Olgi néni, aztán mentegetőzve hozzátette, hogy délután kalózos filmet kellett néznie a vénemberrel a tévében.

  Azt ő is látta, derült fel Marika néni, és még hozzátette, igazán fess fiatalember volt a kalózkapitány, csak kicsit fura volt a bal keze helyén lévő kampó… de talán mégis praktikus lehet… pl. ha borosüveget akar kinyitni az ember.

  Ede bácsinak is a dugóhúzó jutott az eszébe… jellemző módon, mondta Olgi néni, aztán még hozzátette, hogy persze, mert akkor még nyugi volt, és szó sem esett a patkányokról.  

   Amiket csakis és kizárólag Ede bácsinak köszönhetnek… mivel ő hozta a nyakukra a macskát. Amit addig pátyolgatott, hogy a macska valószínűleg úgy érezte, ideje lenne már viszonozni a szíves vendéglátást.

  Ezért valamelyik reggel egy szép, zöld – és hatalmas – szöcskét helyezett el az épp ébredező Ede bácsi mellkasán.

  Volt is ordítás, a macska a fotel alá menekült, onnan pislogott rájuk szemrehányóan, a vénember meg azt követelte, most azonnal mossák ki a kedvenc csíkos pizsamáját, mert ő úgy, szöcskefoltosan föl nem veszi este.

  Aztán elmagyarázta a macskának, hogy egyikük sem rajong a szöcskékért. Pláne az ágyban nem, az ember mellkasán elhelyezve.

  Aztán, amikor a macska sértetten eloldalgott, a vénember igen büszkén nézett Olgi nénire, hogy lám, hogy elintézte a dolgot.

  Két napig ki is tartott a fenenagy büszkeség.

  Azután, szombat hajnalban, amikor Ede bácsi elindult a boltba, hogy tejet szerezzen be a kis kedvencének, Olgi néni az üvöltésre riadt fel.

  Ahogy hálóingben kibotladozott a bejárati ajtóhoz, legalábbis két, lefejezett betörőtől tartva, az üvöltés hangerejéből kiindulva… nos, nem azt talált a lábtörlőn, hanem egy valódi, félig lefejezett patkányt.

  Ennyit a pedagógiádról, mondhatta volna Ede bácsinak, de nem tette, inkább hozta a lapátot meg a seprűt, aztán, már felöltözve, és Muki kíséretében, lementek a hátsó udvarra, és ott Ede bácsi - az ünnepélyes keretek mellőzése közben - eltemette az újabb ajándékot.

  Miközben a macska szemrehányóan bámulta őket a konyhaablak üvege mögül.

  És most mosolyszünet van.

  Ede bácsi és Olgi néni között.

  A macska és Ede bácsi között.

  És a legfőképp Muki és mindenki más között, mivel nem tarthatta meg otthoni játéknak a patkányt.

  Hát, mondta erre tétován Marika néni... lehet, hogy mégis jobban jártak volna azzal a krokodillal...

 

 

(Kép: https://hu.pinterest.com/pin/484911084863038626/)

A bejegyzés trackback címe:

https://elmeselem2percben.blog.hu/api/trackback/id/tr3411786197

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása