Ede bácsi kórházba megy ma, mondta hajnalban Olgi néni,  ezért csak sietve megsétáltatja Mukit, aztán már fut is haza.

  Szerencsére nincs nagy baja, tette még hozzá, csak a derekára kapott kezelés miatt költözik be három hétre, mert a napi kezelések között nem akar ide-oda buszozni a kórház meg a lakás között.

  És vajon jó az neki, ha a kórházban is alszik, tudakolta Marika néni, mert hát az ottani ágyak mégis csak hm, hm…

  Nem annyira a kórházi ágyakkal van a baj, felelte mogorván Olgi néni… hanem a dolgozókkal.

  Miért, nem dolgoznak, kérdezte Terike néni, mire Olgi néni azt felelte, dehogynem, sőt. Nagyon is. Mert amikor Ede bácsi már hazafelé készülődik, kiadja az utasítást, hogy Olgi néni akkor ennek a nővérkének ilyen bonbont vegyen, annak meg olyan kávét, mert mind milyen segítőkész és kedves volt. És persze fiatal. És csinos.

  És akkor az osztályos nővérkék mellett ott van még az a nő, aki árammal kezeli a vénember derekát, aztán a vízi tornás, meg a súlyfürdős… azok is mind pimaszul fiatalok. És némelyik nővérnek olyan műkörme van, mint Olgi néni gyerekkorában, a mesekönyvben a boszorkánynak… de persze ezek a férfiak, akik ott fekszenek az osztályon, észre sem veszik, hogy akár életveszélyt is okozhatnának azok a körmök… Hogy a hat kiló vakolatot, amit ezek a hölgyek magukra kennek, már ne is említsük.

  Szóval akkor Ede bácsi jól érzi magát odabent, állapította meg kissé bizonytalanul Marika néni, mire Olgi néni rávágta, hogy persze… kivéve a kórházi kosztot. Mert hát az… hogy is mondja…

  Mert például amikor a vénember a legutóbb bent volt kezelésen, akkor kissé soványabban jött haza. És hát Olgi néni ennek annyira nem örült. De nem is csodálkozik igazából, mert hát azok a reggelik!

  Egy pohár kefir, két szelet kenyér, ami úgy néz ki, mintha fűrészport gyúrtak volna a liszthez – és olyan az íze is, tudja, mert ő is megkóstolta, mikor a vénember morgott a kenyér miatt -, és három szelet felvágott, olyan vékonyra szelve, hogy át lehet látni rajtuk, mint a celofánon. Hát hogy ne fogyna az ember ilyen ételek mellett?! Holott nem azért bízza az urát a kórházi ellátásra, hogy rosszabb állapotban küldjék haza, mint ahogy ő rájuk bízta a vénembert!

  Talán nem is baj, ha Ede bácsi lead pár kilót a kórházban, vélekedett Terike néni, mire Olgi néni hűvösen azt felelte, ő egyáltalán nem bánja, hogy az ura jó húsban van, sőt. Mert az a szép és egészséges férfi, aki nem csont és bőr, és nem csak hálni jár belé a lélek. És ő egyáltalán nem örülne neki, ha a vénember is arra vágyna, mint egyes fiatalok, hogy elfogyjon lassan, mint a gyertyaszál… Pláne nem egy elhagyott, üres szobában… ahol még segítsége se lenne, ha arra lenne szükség.

  Miért, Ede bácsi egyedül lakik három egész hétig a kórteremben, hüledezett Marika néni, és még megkérdezte, miért nem tesznek ez ellen panaszt, mire Terike néni sóhajtozott egy sort, majd azt mondta, ez Petőfi.

  De hát Petőfi már rég meghalt, akkor meg hogy az ördögbe kerülhetne egy kórterembe Ede bácsival, értetlenkedett tovább Marika néni, és kissé meg is sértődött, hogy mit szórakoznak vele.

  Ráadásul Petőfi nem is volt jó húsban, tette még hozzá, mert ha húsz kiló lehetett talán vasággyal együtt – már ha volt nekik ilyenjük otthon, mert fene tudja, min aludtak akkoriban a népek -, és ha ő lett volna az anyja, hát utánamegy a csatatérre, és először is ad neki egy csárdás pofont, aztán hazacibálja a fülénél fogva azt a kölyköt, otthon meg süt neki jó véres és májas hurkát, hogy hadd erősödjön. Meg főz neki szalontüdőt, zsemlegombóccal, és húslevest, jó sok velős csonttal. Aztán meg hazazavarja a feleségéhez. Mert hát hogy lehet csak úgy magára hagyni egy olyan kis fiatalasszonyt, és elmenni a csatába karddal hadonászni?! Aztán meg pláne eltűnni a ködben… vagy hol is…

  Marika hogy készíti a zsemlegombócot, érdeklődött erre Terike néni lelkesen, és ugye, hogy nem árt bele egy kis majoránna, tette még hozzá, mire Olgi néni azt mondta, neki erre nincs ideje, mert még szendvicseket kell kennie otthon, indulás előtt, ha már az első nap nem adnak a kórházban reggelit.

  Csomagol Ede bácsinak zsemlét, vajat, kis házi lekvárt, normális vastagságú felvágottat és sajtot, tesz a termoszba kávét, és teát, ahelyett a gyenge lötty helyett, amit odabent adnak a betegeknek. Sőt, visz neki ebédet is, és ha azt kívánna a vénember, akkor szalontüdőt is, zsemlegombóccal… amibe semmi szükség a majoránnára, jegyzi meg csak úgy mellékesen.

  És ha Ede bácsi ezek után vékonyabban mer hazajönni, akkor Olgi néni majd megmutatja neki, hol lakik a magyarok istene… ha már nem bírnak a hölgyek meglenni Petőfi nélkül…

(Ha már Petőfit emlegettük... az Egy gondolat bánt engemet jutott Olgi néni eszébe.)

(Kép: https://hu.pinterest.com/pin/484911084861622182/)