Ede bácsi 29.
2016. november 21. írta: Vitkolczi Ildikó

Ede bácsi 29.

Akciós margarin...

Amikor Olgi néni csatlakozott a vasárnap hajnali hatos sétáltatáshoz, Marika néni hangosan felsikkantott a látványtól - ami a közelükben lévő bérházban a harmadik emeletig is felhallatszott (és aminek valószínűleg rettenetesen örültek az ott lakók).

   Csak nem támadták meg Olgit, szörnyülködött Marika néni, és Terike néni is megkérdezte, esetleg ismerős-e az a vadállat, aki ezt elkövette, mert ő szívesen segít laposra taposni az illetőt, sőt, Rezsőt is ráuszítja, ha arra lenne szükség.

   Marika néni ugyan – már csökkentett hangerővel – megjegyezte, hogy szegény Rezső még a lehulló falevelektől is meg szokott rémülni, tehát nem biztos, hogy Terike kutyája a leghatékonyabb vadállat-irtó a témában, de azzal azért egyetértett, hogy valamit tenni kell az ügyben.

   Mert hát azt nem lehet, hogy tisztes hölgyek monoklival a szemük körül éljék az életüket, csak, mert valami vadállat megtámadta őket az utcán, este, például a kutyasétáltatás után.

   De mielőtt a nyugdíjas kommandó megalakulhatott volna, Olgi néni leintette két barátnőjét, mondván, nem kell aggódni, semmilyen éjszakai városi vadállat nem támadta meg, másnak köszönhető a monokli.

   Szombat reggel ugyanis Ede bácsival elmentek bevásárolni a helyi szupermarketbe, és már hajnali hétkor, nyitásra ott sorakoztak, aminek Ede bácsi különösebben nem örült, de Olgi néni azt mondta neki, ha karácsonykor mézest akar enni, akkor segít a bevásárlás utáni cipekedésben.

   Így aztán a vénember, morgolódva, és folyton lemaradva követte Olgi nénit a boltba.

   És hát megvolt a cél, amiért alapvetően mentek, így Olgi néni rögtön el is indult a leghátsó sor felé, ahová az akciós sütőmargarint szokták az eladók kipakolni, és amire háromnapos akciót hirdetett az újság.

   Mire azonban Olgi néni odaért, egy nála jóval alacsonyabb, vékonyabb, és derékban jócskán meghajlott idős hölgy már a kitett két doboz margarin közül az egyik nagy doboz teljes tartalmát nemes egyszerűséggel belezúdította a bevásárlókocsijába, és épp a második doboz ragasztásával küzdött, majdhogynem foggal-körömmel.

   Mögötte meg ott állt egy kalapos, esernyős, aktatáskás úriember, türelmetlenül egyik lábáról a másikra billegve – ami elég különös látvány volt, tekintve, hogy általában illemhelyek közelében lát ilyesfajta mozgáskombinációt az ember, nem egy bolt közepén -, és valószínűleg ő is a margarinra várhatott, mert végül megelégelte az idős hölgy szerencsétlenkedését, kikapta a kezéből a hatalmas kartondobozt, és oldalvást széttépte rajta a ragasztást.

   Azután meg nekiállt berámolni a margarinokat az aktatáskájába.

   Ezt már alapvetően nem értette Olgi néni, mert ha az aktatáskába pakol az úriember, akkor vajon a pénztárnál újra kipakolja az egészet, vagy a maga részéről lezártnak tekinti itt az ügyletet, ahogyan az aktatáskát is?

   Ráadásul a derékszögű idős hölgy is nekiesett a doboznak, és úgy hajigálta ki belőle a margarinokat, egyenesen a kocsijába célozva, mintha olimpiai bajnok lett volna valamikor margarindobásból, mert egyet se dobott még véletlenül se mellé.

   Pedig Olgi néni nagyon remélte, hogy így lesz, mert, úgy tűnt, másképpen nemigen jut ma már neki az akciós margarinból. Azt meg tapasztalatból tudta, hiába tart az akció három napig, ha ez a két nagy doboz elfogyott, a bolt már nem fog több árut kitenni a hátralévő két és háromnegyed napban.

   Így hát odaállt a két versenyző mellé, abban a reményben, hogy ha ők úgy érzik, elegendő margarint vettek már magukhoz, talán hagynak neki is pár darabot, ha már így összejöttek hajnali hét órakor.

   Azonban a kalapos és a derékszögű hölgy ki nem adta volna a kezéből a dobozt, egymással versengve húzták elő az újabb darabokat a csomagból, ami aztán vagy az aktatáskában, vagy a bevásárlókocsiban landolt. Sőt, a derékszögű hölgy kissé még rá is vicsorgott Olgi nénire, amikor az megpróbált a dobozhoz nyúlni.

   Ebben a stratégiai pillanatban ért oda Ede bácsi is, és amikor - rögtön átlátva a helyzetet – rájött, hogy így nem lesz karácsonyi mézes az asztalon, beszállt a dobozolásba, könyökkel cseppet megtaszajtva az aktatáskás úriembert… akiről azonnal ki is derült, hogy nem is annyira úriember, mert azonnal viszonozta a margarinok átadására tett gyöngéd célzást, és a táskája sarkával bökött a vénember bordái közé. És, jó, Ede bácsi cseppet ki van párnázva, már gyárilag, így akkora kárt nem tehetett benne az aktatáskás, de Olgi néni fenntartotta magának a jogot, hogy kizárólag ő rongálhatja az urát, így hát gyengéden nekikoccantotta a bevásárlókosara sarkát a táskásnak, amitől az azonnal eleresztette a margarinos csomagot.

   Ede bácsi – hősiesen félretéve a sérülése okozta fájdalmakat, amiért Olgi néni fejben rögtön megszavazott neki még egy adag mézes süteményt – azonnal a doboz után kapott, de ekkor a derékszögű hölgy egyszerűen áttolta a kerekes bevásárlótáskáját a vénember lábán!

   Aminek – érthetően – se Ede bácsi, se Olgi néni nem örült, így hát Olgi néni cseppet megtaszajtotta az idős hölgy bevásárlókocsiját, ami aztán a gazdáját is kissé odébb lökte, el a margarinok, de legfőképp Ede bácsi fájós lába közeléből.

   És ekkor történt, hogy a derékszögű hölgy meglengette a magához ragadott kartondobozt, és – véletlenül, vagy szándékosan, ki tudja – épp arcon találta a végével Olgi nénit, aki a fájdalomtól rögtön csillagokat látott, és nagyjából le is mondott a margarinvásárlásról.

   Nem úgy azonban Ede bácsi!

   Először is, a neje halk jajszava hallatán, rögtön neki akart látni, hogy 360 fokot hajtogasson abból a derékszögből… de Olgi néni leállította.

   És nem azért, mert úriember nem ver nőket, még akciós margarin vásárlása közben sem.

   Inkább azért, ami eközben a margarinokkal történt.

   Ugyanis a meglengetett kartondobozból széles ívben kirepültek a margarinok, ezért a vénember még röptében elkapott úgy háromkockányit, amit aztán olyan büszkeséggel helyezett el Olgi néni kosarában, mintha legalábbis a koronaékszereket adta volna át a nejének.

   Olgi néni igen büszke is volt rá… és amíg az idős hölgy és az aktatáskás nekiálltak a padlóról is fölszedegetni a röppályára állított, és aztán kényszerleszállást végrehajtott margarinokat, addig Olgi néni akkurátusan átemelt néhány kockát a kosarába a derékszögű hölgy kocsijából, aztán meg elégedetten elindult a vénemberrel a pénztár felé, magára hagyva a táskát meg a bevásárlókocsist.

   Mert karácsonykor mézesnek lennie kell!

  Főképp akciós margarinból… akkor is, ha vérrel, verejtékkel és bevásárlókosárral küzd meg érte az ember…

 (Kép: https://hu.pinterest.com/pin/484911084861467080/)

A bejegyzés trackback címe:

https://elmeselem2percben.blog.hu/api/trackback/id/tr4011985132

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.