Ede bácsi 31.
2016. december 31. írta: Vitkolczi Ildikó

Ede bácsi 31.

 

Reméli, jól sikerült a karácsony – ezzel a felkiáltással fogadta Terike néni Olgi nénit a hajnali hatos sétáltatásnál.

  Ó, hát kiválóan, felelte Olgi néni büszkélkedve. Itt volt a fia a kis menyével, meg a gyerekek, és a lánya is az újabb barátjával… a fene tudja, már hányadikkal a sorban… És bár elég sokat kellett sütni-főzni, azért megvolt az ünnep bája. A húsleves remekül sikerült, Zsoltika kétszer is kért belőle, kétszer! (Pláne, hogy Olgi néni még tálalás előtt kiszedte a levesből a főtt karalábét, nehogy a gyerek megint rákezdje, hogy nem eszi meg se a tésztát, se a répát, ha hozzájuk ért a karalábé…) És hát olyan csokoládétortát sütött az ünnepekre, hogy mindenki megnyalta utána a tíz ujját!

  Neki meg a bejgli lett igen kiadós, és úgy felhúzta a sütője, hogy majdnem kifolyt a tepsiből a tészta, büszkélkedett Terike néni is. És hát a fa! Az is olyan gyönyörű, és egyáltalán nem hullik a tűlevél róla…

  Náluk felborult a fa, szólt közbe gyászosan Marika néni, aki épp ekkor érkezett. Igaz, nem volt még rajta dísz, folytatta, mert össze volt még csomagolva, illetve kötözve, amitől úgy nézett ki, mint egy összecsukott esernyő… ráadásul ferde esernyő… mert a fiatalember, akitől a fát vette, valószínűleg rosszul faragta bele a talpba. Az egyetlen szerencse a dologban az, hogy a díszek nem törtek össze… És hogy nem akkor borult fel az egész miskulancia, amikor már égtek rajta a csillagszórók…

  Az valóban borzasztó lett volna, szörnyülködött Terike néni, aztán egy jó darabig hallgattak, csak a kutyák ugattak.

  Kifelejtette a bejgliből a reszelt citromhajat, szólalt meg aztán Terike néni hirtelen.

  Olgi néni döbbenten felhördült, mire Terike néni sietve folytatta.

  Igen, mert a szomszédasszony is többször becsengetett, aztán a fia is telefonált, háromszor, és mindháromszor megváltoztatta az időpontot, hogy mikor érkezik az unokákkal, ő meg annyit futkosott a telefonhoz, meg az ajtóhoz, hogy a bejglit is csak úgy térddel lökte be a sütőbe… két csörgés között… aztán majdnem oda is égett a sütemény… és csak amikor már kivette a forró tepsit, és a pultra tette hűlni, akkor vette észre az ottfeledett citromot és a reszelőt….

  Sose felejtette még ki a diós és a mákos töltelékből a citromhajat, sose! De hát karácsonykor siet az ember, kapkod, mindenki meg van bolondulva, az ember meg igyekszik minél több dolgot egyszerre megcsinálni, és…

  Lapos lett a torta, vágott a szavába Olgi néni, mire most a másik két hölgy hördült fel.

  A híres csokitortája, szörnyülködött Marika néni, mire Olgi néni először csak hümmögött.

  Sütőport meg szódabikarbónát is tett a liszthez, mint mindig, folytatta azután, pedig a receptben nincs is előírva. És eddig minden évben szép, magas lett a torta tésztája… az idén meg lapos… mint egy frizbi.

  Vagy mint egy ufó, szaladt ki Marika néni száján, de Olgi néni nem kezdett dühöngeni, amiért fölemlegették neki a mézes meg a csempe esetét.

  Erre Terike néni is kissé felbátorodott, és megkérdezte, akkor ezzel a tésztával vajon nem történt-e hasonló baleset, mint a korábbival. Vagy Olgi esetleg végképp száműzte Ede bácsit a konyhából (vagy a lakásból)? Legalábbis a karácsonyi sütés-főzés idejére…

  Van eszében, horkantott fel Olgi néni, mikor karácsony előtt azon kapta az urát, hogy a boltból hazajövet nem hozzájuk, hanem a szomszéd Kissnéhez akart becsöngetni?! Aztán meg nem győzött magyarázkodni, hogy csak véletlen volt…

   És mi lett a tortával, tudakolta Marika néni, mire Olgi néni egy darabig csak sóhajtozott, aztán elmesélte, hogy csak ült a konyhában, az asztalon lappangó torta mellett, és azon töprengett, sírdogáljon-e egy sort szégyenében. De a nagy csöndre kióvakodott a vénember a szobából, ahol addig a fát állítgatta a tartóba, és a lapos torta láttán talán szólt volna valamit… de Olgi néni úgy, de úgy nézett rá!

   Erre a vénember nem szólt egy szót se, csak feltűrte az inge ujját, aztán csokit olvasztott, tejszínt kevert – és közben még volt ideje Olgi néninek is felszolgálni egy csésze tejszínes-fahéjas kávét, ahogy ő szereti -, aztán befőttet nyitogatott, és mire Olgi néni megitta a kávét, addigra készen lett a csokis-tejszínes-meggyes töltelékes torta.

   Hát a máz… az ronda lett rajta, göröngyös és hullámos…  de Ede bácsi azt mondta rá, enni kell, nem a múzeumban kiállítani és gyönyörködni benne.

   És mert ebben végül is igaza volt, Olgi néni úgy döntött, egy darabig most nem emlegeti majd neki a mézest meg a konyhai csempét.

   Kivéve, ha a vénember megint véletlenül eltévedne Kissné ajtaja előtt.

   Mert akkor viheti a holmiját is át hozzá rögtön.

  Csak a torta marad ott Olgi néninél. A jó sok meggyel a tetején.

 

(Kép: https://hu.pinterest.com/pin/484911084864294637/)

A bejegyzés trackback címe:

https://elmeselem2percben.blog.hu/api/trackback/id/tr7112086483

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.