Ede bácsi 35.
2017. február 13. írta: Vitkolczi Ildikó

Ede bácsi 35.

De hát mi történt Olgival, szörnyülködött Marika néni, amikor Olgi néni sántikálva, és botra támaszkodva megjelent a hajnali sétáltatáson.

    Kórházban volt pár napig, felelte Olgi néni kedvetlenül.  

    A nagy fagy, meg a nyavalyás hókotrók, amik nem kotornak, aztán ha az ember rálép a hóra, ami alatt tükörjég van, kész is a baj, morogta Terike néni, mire Olgi néni azt felelte, igaza van Terikének, de ő az SZTK-ban csúszott el a frissen felmosott kövön, ahol elfelejtették kitenni a táblát, hogy: Vigyázz, csúszik!

    Hát, ha már az ember lánya elesik, akkor legalább ott essen el, ahol rögtön kéznél van a segítség is, bölcselkedett Marika néni, de nem tűnt úgy, hogy Olgi nénit annyira boldoggá tette volna ez a csodás lehetőség.

    Megütötte a lábát, a hátát, sőt, sajnos a fejét is, emiatt aztán nem engedték meg, hogy hazajöjjön, hanem mindenféle kivizsgálásokra küldözgették, ahová olyan gurítós ágyon tologatták az ápolók.

    Még olyan borzasztó élményt, Marikám, panaszolta Olgi néni, amikor úgy tologatnak azon az alacsony hordágyon, mintha egy zsák krumpli lenne az ember, és bárhol is állítják meg a hordágyat az ápolók, az emberek elkezdenek bámulni. Mindenki. Persze úgy tesznek, mintha nem így lenne, de azért a szemük sarkából folyton odalesnek az emberre… Borzasztó.

    És hát bent tartották három napig, amit részben nem bánt, mert jólesett feküdni a fájós lábával és hátával, csak a vizsgálatok ne lettek volna! Másrészt meg végig attól tartott, a vénember otthon magára gyújtja a házat, mikor reggel, álmosan megpróbál magának kávét főzni…

    De végül csak elengedték, írtak fel neki gyógytornát, meg vizitornát, bár Olgi néni először nem is értette, mert vizitormának hallotta, és hát annak az ő sérüléseivel végképp nem lett volna értelme…

    És mivel a nővérkék olyan kedvesek voltak vele a három nap alatt, megkérte Ede bácsit, hogy vegyen olyan drága bonbont nekik, amilyet egyszer a kis menye hozott karácsonyra, és nagyon finom volt, de irtózatosan drága is, Olgi néni tudta, mert nézegette már náluk, a kisboltban. Otthonra nem is vett soha, de most a nővéreknek mégis csak vetetett a vénemberrel, két dobozzal, és külön a főnővérnek, hogy szó ne érje a ház elejét. És külön Ede bácsi lelkére kötötte, hogy a kisboltban kérjen hozzá valami finom pörkölésű kávét is, a kisboltos Erzsike tudja, melyikből érdemes.

   Be is vitte a kórházba a vénember, betette a dobozokat olyan helyes ajándéktasakba, Olgi néni meg, miután megkapta a főnővértől a zárójelentést, cserébe átadta a bonbont, meg a kávét.

    És meg is köszönte volna az ellátást, de akkor a főnővér belesett a tasakba, aztán meg fölhúzta az orrát, és Olgi nénire meredt, aztán megkérdezte, ezt minek hozta, mert ez neki nem jó semmire.

    És nem vágtad a fejéhez a tasakot, Olgikám, szörnyülködött Terike néni, mire Olgi néni azt felelte, ő úgy megdöbbent, hogy egyszerűen nem tudta elküldeni a főnővért melegebb éghajlatra, ahogyan kellett volna. Csak kibotorkált a botra támaszkodva az irodából, bár alig találta meg az ajtót, annyira pocsékul érezte magát, a vénember meg ott várta hűségesen a folyosón, azon az ocsmány műanyag széken üldögélve.

    És jó, hát ott elsírta magát, dühében is, meg mert olyan megalázottnak érezte magát, Ede bácsi meg kérdezgette, hogy megfájdult-e valamije, vagy csak nem a főnővér mondott valami rosszat a leletéről.

    Rosszat mondott az, hogy a nyavalya törné ki, mondta dühösen Marika néni, mire Olgi néni közölte, hogy ő is ezt mondta az urának. Meg azt is, hogy mit mondott végül is a főnővér.

    Ede bácsi erre nem felelt semmit, csak fölkelt arról a nyavalyás székről, és bement a főnővér irodájába.

    Az ajtót, azt nyitva hagyta, így Olgi néni hallhatta - miközben a szemét nyomkodta a vénember zsebkendőjével, mert a sajátját persze pont most nem találta -, hogy a főnővér kérdezett valamit, mire Ede bácsi válaszolt… de hát nem az úri modorában.

    Közölte azzal a nővel, hogy ő most a bonbont és a kávét is elviszi, és odaadja olyannak, aki megérdemli, mert a kisujjában több emberség és tisztesség van, mint a főnővérben valaha is lesz.

    Aztán kijött az irodából, karon fogta Olgi nénit, és kikísérte a kórházból, majd taxival hazahozta.

    És míg Olgi néni fölpolcolt lábbal üldögélt a nappaliban, a fotelben, addig a vénember megfőzte a finom pörkölésű kávét, két cukorral és tejszínnel, ahogy Olgi néni szereti…

    … aztán meg kibontotta a drága csokoládé dobozát.

   És ültő helyükben megették az egészet.

 

 

(Kép: https://hu.pinterest.com/pin/484911084864510851/)

A bejegyzés trackback címe:

https://elmeselem2percben.blog.hu/api/trackback/id/tr5512125381

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.