Olvassatok Fredrik Backmant! 1.
2018. január 08. írta: Vitkolczi Ildikó

Olvassatok Fredrik Backmant! 1.

Az ember, akit Ovénak hívnak

A skandináv krimikkel való kapcsolatom A tetovált lánnyal kezdődött, Harry Holéval folytatódott (lásd pl. Hóember, amiből most film is készült), de Fredrik Backmannal és az ő Ovéjával tetőzött. 

És mióta ezt a regényét olvastam, Backman- és Ove-rajongó vagyok, és Ovét muszáj legalább évente egyszer újraolvasnom.

covers_316737.jpg

 Ove - akit igazából Uvénak kellene helyesen ejteni, csak nekem nem áll rá a szám - nem egy szimpatikus figura. Öreg, mogorva, magának való, aki úgy ellenőrzi a dolgok állapotát, hogy megrugdossa őket... és aki úgy általában utálja az emberiséget, alapból rosszat feltételezve - egy kivétellel - minden tagjáról, és az sem teszi boldoggá, ha a feltételezése beigazolódik.

Számára az az ember ér valamit, aki tud dolgozni, ért a dolgok összeszereléséhez, lerakásához, megjavításához, és mindenki más, aki nem ilyen - és ahogy ő látja, egyre kevesebb ember ért bármihez is, a szájaláson és  a naplopáson kívül -, az csak "informatikus".  

Olyan világot élünk, ahol a hasznos emberek egyszerűen kimentek a divatból. Egy egész ország tapsol állva annak, hogy már senki nem tud tisztességesen megcsinálni semmit. Éljen a haszontalanság. Senki nem tud kereket cserélni. Felszerelni egy villanykapcsolót. Csempézni. Falat glettelni. Utánfutóval tolatni. A saját adóbevallását elkészíteni. Mindezek elvesztették a fontosságukat

A számára fontos dolgok a szülei voltak, a háza, az autója, a lány, akit megszeretett, a munkája... és ahogy egymás után veszítette el ezeket, úgy lett egyre mogorvább és magának valóbb... szóval nem egy kedves ember.

És hogy miért lehet mégis olyan nagyon megszeretni? Mert Ove jelenlegi életével párhuzamosan lassan megtudunk mindent a múltjáról is, a gyerekkoráról, arról, hogy miért csak és kizárólag Saabot hajlandó venni és vezetni, és persze arról is, hogy hogyan ismerkedett meg azzal a bizonyos lánnyal... (aztán meg az apjával, no meg a hatalmas, Ernest nevű macskájukkal)

Ove nagyon is értette, hogy a felesége barátai miért nem értik, hogy a nő hogyan dönthetett úgy szabad akaratából, hogy minden reggel Ove mellett ébred, és hogy vele tölti a napot. Ove sem értette. Épített a feleségének egy könyvespolcot, ő pedig megtöltötte olyan könyvekkel, amelyeket az emberek teleírtak érzésekkel. Ove azokat a dolgokat értette, amiket látni és tapintani lehetett. Beton és cement. Üveg és acél. Szerszámok. Dolgok, amiket ki lehet számolni. Értette a maketteket és tervrajzokat. A dolgokat, amiket le lehetett rajzolni egy papírra. és értette az egyértelmű utasításokat. Ove fekete-fehér ember volt.

 

A felesége pedig színes. Ő volt Ove összes színe.

Ove alapvetően csak egyet akar: véget vetni az életének, miután már semmije nem maradt - ő legalábbis így érzi -, amiért érdemes lenne reggel felkelnie. És igazán nagyon szorgosan próbálkozik: kötéllel, vadászpuskával, vagy a Saab ablakán bevezetett kipufogógázzal.

Csakhogy állandóan megzavarják.

Például a frissen beköltözött, fiatal és gyanús szomszédok (mivelhogy a nő arabnak tűnik...). Egy házaspár, aminek a férfi tagja rögtön bele is tolat az autójukkal Ove virágágyásába. (Aztán ki is derül róla gyorsan, hogy informatikus... És hogy nem tud tolatni.)

Az egyik legkedvesebb jelenetem és párbeszédem a könyvben - itt szerettem bele az egész történetbe - a kisbuszkulcsról szól... 

Ove lemászik a hokedliről, végiglépked a védőfólián ki az előszobába. Ennyire nehéz békében megölnie magát az embernek?Mi? Igazán nem gondolta volna.

- Igen? - Ove olyan lendülettel vágja ki az ajtót, hogy hajszál híján leüti vele a mamlaszt.

- Üdv! - kiált fel mellette a várandós külföldi nő boldogan, aki fél méterrel közelebb van a földhöz a mamlasznál.

Ove végignéz rajtuk. A mamlasz az arcát tapogatja, hogy ellenőrizze, minden kiálló rész továbbra is a megfelelő helyen van-e.

(...)

- Nos, igazából azért jöttünk, hogy kölcsönkérjünk néhány cuccot.

Ove felhúzza a szemöldökét.

- Miféle "cuccot"?

A mamlasz a torkát köszörüli.

- Egy létrát és egy kisbuszkulcsot.

- Gondolom, egy imbuszkulcsot.

Parvaneh bólint. A mamlasz kérdőn néz rá.

- Kisbuszkulcsnak hívják, nemde?

- Imbuszkulcsnak - javítja ki egyszerre Parvaneh és Ove.

Parveneh diadalmasan felszegi a fejét.

- Mondtam neki, hogy így hívják!

A mamlasz valamit motyog.

- Ő meg erre: "De neeeem! Kisbuszkulcs!" - vigyorog Parvaneh.

A mamlasz kissé sértődötten néz.

- De legalább nem ilyen hangon mondtam.

- De igen!

- De nem!

- DE IGEN!

- DE NEM!

Ove tekintete ide-oda cikázik, mint egy hatalmas kutyáé, amely két egeret figyel, akik nem hagyják aludni.

(...)

- Szent egek! - motyogja Ove.

A többit olvassátok el! :)

Persze a többi lakó se tétlenkedik, ha zaklatásról van szó.

Ott a kutyasétáltató "liba", akinek a szőrcsizma jellegű kutyája folyton Ove járólapjára pisil, így Ove már azt tervezi, áramot vezet a járólapba. No, nem azért, hogy megölje a kutyaparódiát, csak hogy elvegye a kedvét a pisiléstől.

Ott a rozzant macska, aki pont olyan barátságtalan, mint Ove.

A szomszédban lakó fiatal - és nagyon kövér! - Jimmy, aki mi más lenne, mint... informatikus.

A fiú, akinek Ove bezárja a biciklijét a tárolóba, merthogy a biciklinek ott a helye. És hogy a bicikli igazából nem is a fiúé, és hogy meg akarta szerelni, holott nem is tud szerelni... na, ezek csak újabb bonyodalmakat okoznak.

Ove akkor a vonat elé vetné magát... erre nem ráájul a sínekre egy öltönyös fickó, akit meg muszáj onnan kimentenie?! Kész pokol az élete.

Aztán ez szép lassan megváltozik... pontosan a pokoli szomszédok miatt.

És már lesz miért felkelnie.

No, nem mintha aztán sokkal kedvesebb lenne az emberekkel.

De azért nagyon lehet őt szeretni. Meg a pokoli szomszédokat is.

 

Ovéból készült film is, Oscarra is jelölték a legjobb idegen nyelvű film kategóriában.

És ez itt Ove, meg Parvaneh, a nagyon terhes és nagyon nagyszájú - és nagyon szimpatikus - külföldi feleség.

2.jpg

 A könyvet Bándi Eszter fordította, szerintem kiválóan.

Az Animus kiadó adta ki Ovét - hatalmas köszönet nekik ezért, meg Backman összes többi, magyarul megjelentetett könyvéért! 

A borító is nagyon jó, ilyen lesz majd a többi Backman-könyv külseje is, tehát könnyen felismerhetőek, hogy ezeket kell azonnal megvenni!

Ami még nagyon tetszik benne, az a mérőszalag a borítón, meg a többi... - nézzétek meg a borítót, ha máshol nem, hát könyvesboltban, érdemes!

 (Ja, és az imbuszkulcs egy szerszám, ami olyan imbuszcsavarok - belső kulcsnyílású csavarok - szerelésére való, amelyek feje hatszögletű lyukkal van ellátva. A szerszámmal szerelhető csavarokat a leginkább kerékpároknál és bútoroknál alkalmazzák - és mindezt a Wikipédiától tudom.)

 

(Kép: https://moly.hu/konyvek

http://moovie.cc/online-filmek/az-ember-akit-ovenak-hivnak-online-2015)

A bejegyzés trackback címe:

https://elmeselem2percben.blog.hu/api/trackback/id/tr7013453041

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.