Olvassatok Fredrik Backmant! 2.
2018. január 22. írta: Vitkolczi Ildikó

Olvassatok Fredrik Backmant! 2.

Mi vagyunk a medvék

covers_458323.jpg

Épp most fejeztem be a könyvet, ami kifacsarta a szívemet...

De azért olvassátok el.

Kicsit nehezen indul... de azért olvassátok el.

Nekem, aki általában egy jó könyvet "megeszek" 2-3 nap alatt - és aztán olykor hetekig emésztem -, most jóval tovább tartott az első kb. 100 oldal. Szerintem úgy négy-ötször futottam neki az olvasásnak, mert kissé vontatott volt, és - számomra - olykor nagyon dühítő vagy elszomorító.

Ennek ellenére azt mondom, olvassátok el.

Az elején rengeteg név lesz, totál káosz az egész... míg az egyéniségek lassan szétválnak, már lehet tudni, melyik név kit - és milyen jellemet - takar. És aztán lesz, akit már az elején rögtön megszeret az ember.

Például Mayát és a barátnőjét, Anát, a két tizenöt éves lányt, akik sülve-főve együtt vannak, úgy, hogy Ana jószerével Mayáéknál is lakik. Összetartanak, míg történik valami, amire majdnem rámegy a barátságuk...

Björnstand a város neve, ahol élnek. Aprócska, behavazott, sötét és eldugott hely egy erdő közepén, ahol élnek gazdagok és szegények, bevándorlók és hazatelepültek, és akiknek egyetlen hatalmas szenvedélyük van: a hoki. Ennek a városnak nincs semmije, csak a klubja, és benne a gyerekek. A tizenéves fiúk, akiktől mindenki azt várja, hogy ők hozzák vissza a dicsőséget és az életet a városba. Ha nyernek a bajnokságon, az befektetőket hozhat, itt nyílhat egy új iskola, új munkahelyek lesznek, új boltok nyithatnak azok helyett, amik már rég bezártak.

És ha a fiúk jól játszanak, mindent elnéznek nekik a hokiőrült felnőttek. Lehet pimaszkodni a tanárnővel az iskolában, megverni a kisebbeket - akik nem elég tehetségesek a hokiban - a suli folyosóján, vagy bárhol máshol, lehet gyűlölködni, és megalázni a menekült fiút és az anyját... és lehet ennél sokkal durvább dolgot is megtenni.

A kérdés aztán az: elnézi-e ezt is a város a hoki és a dicsőség kedvéért?

És amikor sok ember számára erre egyértelmű a válasz, akkor kezd el Backman könyve egyszerre durva, csodálatos és olykor gyönyörű is lenni, ahogy látja és megéli az ember - az olvasó -, ki milyen döntést hoz ebben a helyzetben. Kiről derül ki, hogy gyerek létére igazi hős, és kiről, hogy felnőttként is gyáva senki.

Nem mondok többet, mert magát a konfliktust és a következményeit nem akarom elmesélni, inkább vessétek bele magatokat, és olvassátok el.

A legfőképp azért, hogy Ti is megszerethessétek Mayát, Anát, Leót - Maya öccsét -, Mirát és Petert - a szüleiket -, vagy például Ramonát, a helyi kocsmatulajdonost, aki a férje halála óta nem lépett ki a közös kocsmájuk ajtaján, nehogy addigra, mire visszatér, eltűnjön onnan a férje nevetése. Amatot és az édesanyját... őket, a lenézett menekülteket nagyon lehet szeretni. Vagy a ritka hülye nevű Bobót és Benjit, a két legdurvább hokijátékost, akik önmaguk fölé nőnek a történet végére.

Elszomorított, felemelt, feldühített és megnevettetett ez a történet.

Várom, hogy lesz-e folytatása.

Remélem, igen.

A bejegyzés trackback címe:

https://elmeselem2percben.blog.hu/api/trackback/id/tr5013544521

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.