Mit olvas vagy néz az író (már megint) 3.
2018. január 29. írta: Vitkolczi Ildikó

Mit olvas vagy néz az író (már megint) 3.

Sebastian Japrisot: Hosszú jegyesség

Ez a bejegyzésem kissé vegyes lesz, ugyanis egyszerre próbál egy könyvről és egy filmről szólni...

De kezdem a könyvvel, és majd néha belekavarom a filmet is...

covers_5511.jpg

Volt egyszer öt francia katona, és háborúzott, mert ez a világ rendje.

Így kezdődik Sebastian Japrisot regénye, amiben az első világháborúról, halott - vagy eltűnt - katonákról, a háború totális értelmetlenségéről és kegyetlenségéről... és egy mindent legyőzni próbáló szerelemről mesél.

1917. január elején járunk, szakad a hó, este van, hideg és sár és sötét... és öt katona gyalogol, sőt, bukdácsol a sárban, el a lövészárkok mellett. Bukdácsolnak, mivel mindnek össze van kötözve hátul a keze... kivégezni viszik őket. A hadbíróság halálra ítélte mindet, szándékos öncsonkítás miatt, holott...

Egy darabig egy lövészárokban megpihennek, aztán... a társaik nem lövik le őket, hanem - még mindig hátrakötözött kézzel - kirakják őket a francia-német vonal közé, hogy a fritzek végezzék el azt, amihez az ítéletet meghozóknak nem volt gyomruk. De mielőtt meghalnának, mindegyik írhat egy levelet a hátrahagyottaknak.

Eszkimó, Amaz, Sziszu, Ange és a Búzavirágszemű... ő még épphogy csak betöltötte a tizenhetet, amikor besorozták, és most lenne húsz... és a nála is fiatalabb Mathilde várja otthon...

2841movie2.jpg

Hamarosan mind az öt katona hozzátartozói értesítést kapnak a frontról, hogy a szerettük hősi halált halt.

Mathilde, aki kicsi kora óta tolószékben ül, és gyerekkora óta szereti az ő Búzavirágszeműjét, nem hiszi el, hogy a fiú nem tér vissza hozzá, hiszen megígérte, hogy amint hazatér, összeházasodnak. Így Mathilde elkezd figyelni, kérdezősködni... ahogy Japrisot írja, keresi a drót végét, ami azokhoz a gyalázatosokhoz tartozik, akik a borzalmakat elrendelték. És addig akar kutatni, míg a drót túlsó végén rá nem talál a szerelmére.

És különben is, Mathilde szerencsés alkat. Azt gondolja, ha a drót nem vezeti el a szerelméhez, annyi baj legyen, nem vészes, bármikor fölakaszthatja magát.

És itt kavarnám bele kicsit a filmet is. 2005-ben film készült a regényből, a forgatókönyv írásában Japrisot még együtt dolgozott Jean-Pierre Jeunet rendezővel, de a bemutatót már nem érhette meg.

Viszont a film... olyan szereplőkkel készült, mint Audrey Tautou, Jodie Foster, Marion Cotillard, Dominique Pignon és Tchéky Karyo - ők azok, akiket talán többen is ismernek névről. Audrey Tatou játssza Mathilde-ot, annyi változtatással, hogy a filmben, ha nehezen is, és bicegve, tud járni, míg a könyvben nem. Én már az Amelie csodálatos életében megkedveltem a színésznőt, de itt is nagyon szerettem, ahogy eljátszotta a visszaemlékezésekben a boldog és ártatlan szerelmest, és később az elszánt nyomozót, aki eget-földet megmozgat azért, hogy megtalálja a fiút.

hosszu-jegyesseg--5874.jpg

1919 augusztusában Mathilde levelet kap egy apácától: egy kórházban haldokló férfi látni kívánja, így hát a lány útnak indul, hogy találkozzon Daniel Esperanza őrmesterrel, aki ismerte Manechet (a Búzavirágszeműt).

És Esperanza mesél, és megmutatja az öt katona utolsó levelének a másolatát.

A beszélgetés végén Esperanza egy azóta már halott bajtársa szavait idézi fel Mathilde-nak:

Ha volna pénzem, két Lajos-aranyban fogadnék veled, hogy a Búzavirágszemű megúszta. Egy kézzel hóembert épített a prérin.

És akkor Mathilde elindul, nyomoz, leveleket ír, hirdetést ad fel, és sorra felkeresi a többi katona hozzátartozóit... már aki hajlandó vele beszélni, És minél tovább nyomoz, annál bonyolultabb lesz az egész történet, amikor újabb pletykára bukkan: lehet, hogy nem is csak egy katona élte túl a senki földjét, hanem kettő... de melyik kettő?

hosszu_jegyesseg_2.jpg

A Hosszú jegyesség alapvetően nem romantikus regény, bár vannak benne ilyen részek, például amikor Mathilde felidézi, hogyan ismerte meg gyerekkorában Manechet, hogyan lettek barátok, és hogyan szerettek egymásba.

2841movie5.jpg

De közben ott a háború eseményeinek a nagyon is érzékletes felidézése, a sok tanú, aki azóta meghalt, és a legtöbbet a háború vitte el.

Ott vannak az életben maradt, keserű, elárvult és értetlen hozzátartozók és barátok, akiket Mathilde megkeres... és ott vannak az elhagyott asszonyok. Mind felidézi a kapcsolatát az öt katona egyikével, és már csak ezért sem mondható Japrisot könyve romantikusnak, mert ezekben a kapcsolatokban általában semmi romantikus nincs. Megesett lány, aki összeáll egy férfival, aki négy - nem saját - gyereket nevel, és ha már összejöttek, és megszerették egymást, akkor a férfi - Eszkimó - felvállalja az ötödiket is... Vagy ott van Valentina Lombardi, aki Ange, a Köztörvényes babája, és aki szinte ugyanolyan kegyetlen és kiábrándult, mint a párja volt... de ő a másik, aki elszántan kutat a szerelme után, mert hiszi, hogy az egyik életben maradt katona az ő embere volt.

2841movie4.jpg

De mert Japrisot elsősorban krimiket írt - erről majd egy másik bejegyzésben esik szó -, nem tagadhatta meg magát, és beleírt még pár dolgot a történetbe.

Szó esik egy kegyelmi határozatról, ami nem érkezett meg időben...

Meg egy pár német csizmáról, amit az egyik elítélt viselt, aztán mégis egy másik lábán bukkant fel...

És ott vannak a gyilkosságok, amiket a könyvben csak a végén említenek meg, de a filmben sokkal hangsúlyosabb szerepet kapnak...

És Mathilde nyomoz és nyomoz, és kutat, és senki sem állíthatja meg.

Most úgy gondolja, megértette, mi is történt valójában a Bingó Alkonyatnál, de a biztonság kedvéért mindent ellenőriznie kell, a jegyzeteit, a leveleket, amiket kapott, mindent, mert annak a három téli napnak a történetét annyi hazugság szőtte át, és olyan nagy hangzavar vette körül, hogy nem csoda, ha nehezen bogozta ki a fonalat, s alig hallotta ki a lármából az igazságot. Hiszen ő is csak önmaga.

 A könyv egyetlen gyengéje nekünk, magyar olvasóknak, a rengeteg francia név és becenév, ami szinte átláthatatlan káoszt okoz. Ebből a szempontból érdemesebb előbb megnézni a filmet, hogy arcokat tudjunk kötni a nevekhez, egyébként szerintem mindegy a sorrend... viszont érdemes mindkettőbe belemerülni, megnézni a filmet és elolvasni a könyvet, mert mindkettőnek megvan a maga hangulata. 

A filmhez egyetlen plusz járul... na, jó, kettő: az operatőri munka, és így a látvány, akár a háború sötét képeiről, akár a szerelmes pillanatok felidézéséről van szó... no meg a zene, amit annak az Angelo Badalamentinek köszönhetünk, akinek a Twin Peaks hátborzongató dallamait is...

(Képek: http://www.movie.hu/2004/10/26/hosszu-jegyesseg/104270/

http://www.filmtett.ro/cikk/1030/jean-pierre-jeunet-hosszu-jegyesseg-un-long-dimanche-de-fiancailles

https://moly.hu/konyvek/sebastien-japrisot-hosszu-jegyesseg

https://filmtrailer.hu/film/hosszu-jegyesseg-a-very-long-engagement/

http://www.filmkatalogus.hu/Hosszu-jegyesseg--f13559)

A bejegyzés trackback címe:

https://elmeselem2percben.blog.hu/api/trackback/id/tr4313599803

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.