Ede bácsi 65.
2018. október 22. írta: Vitkolczi Ildikó

Ede bácsi 65.

Ez most megint pókokról szól...

Mosolyszünet van, mesélte borongva Ede bácsi a borozóban.

    Megint, kérdezte a pultos Erzsike részvéttel, Béla szaktárs viszont – akinek még mindig volt egy érzékeny pont a fején, ahol Olgi táskájának csatja korábban eltalálta - a söröskrigli mögé rejtette a vigyorát.

    Pókok, folytatta búsan Ede bácsi. Meg az a fránya diszkont.

    Nem is tudta, hogy ott árulnak pókot, jegyezte meg csodálkozva Béla szaktárs, aki nem sűrűn járt diszkontba… meg úgy általában bevásárolni, mire a pultos Erzsike kissé megvetően sziszegett, de nem szólt közbe.

    Nem árulnak pókot, felelte kissé emelt hangon Ede bácsi.

    Viszont akciós kockamargarint, amiből már most be kell spájzolni az ünnepekre – holott már így se fér be a hűtőbe a korábbi beszerzés -, na, azt igen.

    Meg műanyag kannás étolajat.

    És hatféle lisztet, amiből van normál, meg paleó… bár a franc se tudja, az mire jó… a lényeg, hogy ugyanolyan nehéz becsomagolva, mint a normális embereknek való normális liszt…

    És, jó, van csodálatos csokis fánk is… amit mindig belerak a kocsiba, ha elkíséri Olgit vásárolni… és amit muszáj megvenni, bármilyen görbén is néz miatta az asszony.

    Merthogy szerinte a fánkvásárlás puszta pénzkidobás, hiszen fánkot otthon is lehet sütni… és mennyivel finomabbat, mint a bolti.

    Persze, ha Olgi hajlandó lenne fánkot sütni, száll be ilyenkor a vitába Ede bácsi, ami kitart addig, míg kiállják a sort a pénztárnál, de addigra a pénztáros úgyis beblokkolja a fánkot, és akkor vége is lesz a vitának.

    És most is elbóklászott Ede bácsi az asszony mellől, ment megnézni, hogy van-e épp friss fánk, és be is zacskózott gyorsan négyet a sütis pultnál, aztán elindult megkeresni Olgit, aki sose maradt azon a helyen a kocsival, ahol ő korábban hagyta. Így aztán, mire végre megtalálta a polcok, pultok, magukra hagyott bevásárlókocsik és félig kipakolt árusrekeszek között, úgy érezte magát, mint egy igen megviselt Kolumbusz Kristóf, akinek épp most árulták el, hogy már megint eltévesztette Indiát.

    És hát fura volt az asszony, az már messziről látszott, mert csak állt mereven, háttal Ede bácsinak, a feje lehajtva… és hát… szorgosan püfölte magát…

    A leginkább a mellkasát.

    A bevásárlókocsi meg, Olgi táskájával együtt, csak úgy félretolva állt magában, holott sose hagyják úgy a kocsit, pláne táskával… ezt már vagy százszor megbeszélték.

    Úgyhogy Ede bácsi sietett is, a fánkos zacskó csak úgy lobogott a kezében, miközben átküzdötte magát az út közepén hagyott joghurtos- és mirelitrekeszek között, akár egy hős várvédő a törökök támadása után… (Hogy ne is említse a mikuláscsokis tárolókat, amiken a jóságosok valami érthetetlen okból már októberben kárörvendően vigyorognak a képébe, ha bevásárolni jön…)

    De végül csak odaért az asszonyhoz, és amikor megkerülte, azt látta, hogy Olgi a bolt összes vevőjének a szeme láttára a melltartójában kotorászik!

    Szedd ki, sziszegte az asszony összeszorított fogakkal, amikor megállt előtte, Ede bácsi meg csak pislogott értetlenül, mert hát mit lehetett volna kiszedni a melltartóból… aminek egy boltban van értelme…

    Olgi mindenestre püfölt és kotorászott, és már a biztonsági őr figyelmét is felkeltette…

    Ede bácsi azért mindenesetre előbb a kocsit húzta közelebb, és a fánkokat helyezte biztonságba, aztán, lefogva az asszony kezét, szelíden megkérdezte, mi a baj, és ugyan mit kellene kiszednie a… hát, onnan…

    Pókok, sziszegte Olgi, és ha már nem püfölhetett, hát nekiállt valami fura hastáncot előadni, elsősorban a mellét rázva, ami minden más esetben igazán izgalmas lett volna, de itt, ahol némely emberek már elképedve bámultak rájuk, miközben elhaladtak mellettük… azért ez mégis csak elég intim dolog…

    Szeddkiapókotonnan, mondta Olgi, épphogy nem visítva, aztán egyszer csak kitépte magát Ede bácsi szorításából, és kirohant a boltból, magára hagyva táskát, kocsit… és legfőképp a kínosan vigyorgó urát.

    Ráadásul a biztonsági őr sebes léptekkel követte az asszonyt, Ede bácsi meg az üvegfalon át figyelte őket… és magában esküdözött, ha az őr megközelíti az asszony melltartóját, hát ő menetet teker a nyakába.

    És mivel a kocsi meg a belepakolt áru rá maradt, vöröslő képpel elballagott a pénztárhoz, és míg arra várt, hogy a szalaggal együtt megérkezzen a kasszás hölgyhöz, lesütötte a szemét, hogy ne lássa a többi vásárló kárörvendő vigyorát.

    Így azt se látta, odakinn mi történt az őr meg az asszony között, de mire morcosan kiért, Olgi igen rendben lévőnek tűnt, már nem visított, nem püfölt, és legfőképp nem kotorászott.

    Sőt, az őr is visszament végre a boltba, így Ede bácsi, dühösen szűrve a fogai közt a szót, rákérdezett, mi is volt az őrület tárgya.

    És Olgi, hasonlóképp fagyosan, igen röviden azt felelte, a boltban figyelt fel rá, hogy egy nagyobbacska pók épp a blúza kivágásán gyalogol végig. Megpróbálta lesöpörni, de az átkozott pók… hát, nem kifelé, hanem pont befelé esett. Egyenesen a melltartójába.

    És ha valamit nem visel el Olgi, akkor a melltartóban mászkáló pók 100 százalékosan ide tartozik… így megpróbálta kiszedni. Persze feltűnés nélkül, hiszen egy bolt közepén tartózkodott. De a fránya pók folyton elbújt előle. És már ott tartott, hogy könyékig beleturkál a saját melltartójába a bolt közepén, amikor Ede bácsi lefogta.

    Miközben érezte, hogy a pók meg csak mászik a bőrén…

    Azért is rohant ki a boltból, hogy odakint, ahol már nem bámulja senki, végre megszabaduljon az átkozottól. Ha már az ura nem volt hajlandó segíteni…

    És hol a pók, tudakolta Ede bácsi, mire az asszony bosszúszomjasan a cipője talpára mutatott.

    És, jó, akkor Ede bácsi nekiállt hangosan hahotázni.

    Mire az asszony, természetesen, megsértődött.

    Még annyit odasziszegett neki, hogy reméli, hasonló esetben, ha Edével történik ilyesmi, akkor is ilyen mulatságosnak fogja tartani az esetet.

    Aztán elindult hazafelé – a szatyrokat elegánsan Ede bácsira hagyva -, de a zebrától még visszakiabált, hogy természetesen úgy érti, az a bizonyos pók Ede bácsinak nem a melltartójában tűnik majd el… hanem kissé lejjebb

 

(Kép: https://www.boredpanda.com/jumping-spiders-macro-photography-thomas-shahan/?utm_source=google&utm_medium=organic&utm_campaign=organic)

A bejegyzés trackback címe:

https://elmeselem2percben.blog.hu/api/trackback/id/tr5214302775

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.