Vitkolczi Ildikó spicc, vissza a balett követel a balett felemel amint bebújsz a balettcipőbe… egyre magasabbra emelkedve csak szállani, szállani egyre spicc, vissza spicc, vissza már a rúdnál állsz fegyelem figyelem spicc, vissza spicc, vissza tart a kar egy-kettő-három-négy tartsd…

Kaptak a bankjuktól egy levelet. A pénzmosás felderítése érdekében… blablabla… azonosítás… blablabla… megfelelő okmányok… blablabla… Ez volt kiemelve, vastag betűsen… a többit meg nem tudták elolvasni, olyan apró betűvel volt írva. Voltak rubrikák, oda valószínűleg a személyi adatokat kellett…

Aznap volt a negyvenedik házassági évfordulójuk. Olgi néni már úgy kelt fel, hogy azt érezte, ünnepel a szíve, a lelke, még a frissen berakott haja is… egészen addig, míg az ura kicsoszogott a papucsában a konyhába, és mogorván a reggeli tejeskávéját kérte. Semmi virág. Vagy bonbon. Vagy…

Az én öltözködési stílusomba nem fér bele a tűsarkú - nem tudok benne gyalogolni, holott a gyaloglást kifejezetten imádom, a legfőképp azért, mert jól lehet gondolkodni közben -, ahogy a gyémántos fülbevalók és gyűrűk sem, mivel folyton a frász törne, hogy valamelyiket elhagyom (például gyaloglás…

  Ma váratlan vendégük volt, mesélte Olgi néni a késő délutáni sétáltatásnál. Megjöttek végre az unokák, kérdezte felragyogva Marika néni, mire Olgi néni morcosan azt felelte, nem jönnek, mert náthás mindkettő ebben a büdös, szeles és szmogos időben. A létrás ember járt náluk, tette még hozzá,…

Ádámnál és Évánál fogom kezdeni, tehát aki nem bírja a hosszú blogbejegyzéseket, az most lapozzon.   Köszönöm.   Szóval.   Boldogult gyermek- és ifjúkoromban egy szobában laktunk a nővéremmel és az öcsémmel, ennek minden előnyével és hátrányával.   Az egyik hátránya - ahogyan én akkoriban hittem…

Az idei karácsonyi történetemet az édesanyámnak ajánlom, azt is elmondom, miért. Már jó ideje töprengtem, milyen karácsonyi Edés történetet írjak, de nem volt semmilyen ötletem – egészen máig. Ma anyával a piacra készültünk – mentem vele cipekedni, intézni a karácsonyi beszerzéseket -, és a…

    Lement a Mikulás is… hogy az ördög vitte volna el! Ekképpen morgott Ede bácsi a kocsmában, miközben a monoklis szeméhez nyomogatta a jéghideg söröskriglit. Csak épp most a másik szeméhez… Csak nem ment neki valaminek a sötétben, miközben Mikulásnak öltözött, kérdezte aggódva a pultos…

…volt a szaloncukor a közértben, mesélte Ede bácsi borongva a borozóban. Melyik fajta, kérdezte Béla szaktárs felcsillanó szemmel, de Ede bácsi csak legyintett, hogy bánja is ő a szaloncukrot. Mert a zselés még csak-csak, de ott van az a fránya karamellás, ami mindig beleragad az ember fogába……

Amikor megtudod, hogy az ország, amiben élsz, a világ talán legapróbb országa.     Ja, és Champinának hívják.     És még inkább hűha, az anyád az elnöke.     Ezért szokott havonta egyszer elmenni Monsieuir Grimandi vendéglőjébe megbeszélésre/elnöki gyűlésre/akármire… nem csak úgy simán enni vagy…