Ma itt járt nálam egy nagycsoportos ovis kishölgy meg egy nyolcadikos fiatalember. És, ahogyan más látogatás alkalmával is, eltűnődtünk, mivel töltsük az időt, míg nálam vendégeskednek. Némi - általában nem túl sokáig tartó - töprengés után úgy döntöttünk, mesét olvasunk.

Nagyon sok régi mesekönyvem megvan még, az unokahúgom régebben mindig a Pom Pom meséit vette le a polcomról  - ugyanis amióta megtanulta, hogy könyvbe nem firkálunk, mert a nagynénje szívszélhűdést kap tőle, szabad neki önállóan garázdálkodni a könyvespolcon.

Mostanában azonban új kedvencei lettek: Mikkamakka, Vacskamati, Dömdödöm... kell sorolnom a többieket is?

És, nem meglepő módon - ha már rokonok vagyunk - ők az én kedvenceim is, gyerekkorom óta, amikor a tévében láttam őket... mivel előbb láttam a tévés feldolgozásokat, mint ahogy megismertem a könyveket. Azokat először a  könyvtárból szereztem be, és már főiskolás voltam, amikor végre vettem és kaptam saját Lázár Ervin könyveket.

Így van meg a Szegény Dzsoni és Árnika,

a Berzsián és Dideki 

és A Négyszögletű Kerek Erdő is.

Aminek egyes sorait már az óvodás unokahúg is fejből idézi, versenyezve a nyolcadikos nagyfiúval - aki egyébként mostanság elsősorban sci-fit olvas, de azért ugyanúgy tudja kívülről Lázár Ervin jó sok sorát, mint ahogyan én is... és így érnek össze valamiképpen a generációk.

És ettől volt és marad számomra a magyar irodalom egyik legzseniálisabb szerzője Lázár Ervin, és a meseírásban a legnagyobb példaképem is.

Hiszen neki köszönhetjük Szegény Dzsonit, 

Árnikát, 

a Százarcú Boszorkát

Ipiapacsot, a hírhedett rablóvezért

 vagy például Rézbányai Győzőt.

Sőt, a szerző még dühkezelési tanácsokat is megoszt az olvasókkal a történetben. :)

Ebben a kastélyban lakott Östör király meg a lánya, Árnika. Nagyon igazságos ember volt Östör király. Azt büntette, akit kellett, és azt jutalmazta, aki megérdemelte. De a legeslegvilágosabban abból látszik, milyen jó király volt, hogy dühösen soha nem parancsolt senkinek semmit. Ha fölmérgesítették - és ez a királyokkal is elég gyakran megesik -, behúzódott a trónterembe, és azt mondta:

- Most akármit mondok, ne törődjetek vele, haj, de mérges vagyok, legjobb ha nem is kerültök a szemem elé, kutya teremtette, mert hátrakötöm a sarkatokat! Tűnjetek el, és számoljatok ezerig, s akkor nézzétek meg, hogy mérges vagyok-e még.

Na, takarodott is mindenki a trónteremből, a lábuk se érte a kopott perzsaszőnyeget! Az udvari főszámolnok meg odakint a várudvaron szép tempósan elszámolt ezerig. Akkor bekukkantottak Östör királyhoz, többnyire bátran tehették, mert addigra elpárolgott a mérge. Ha mégsem, akkor elordította magát, amikor meglátta, hogy kukkantgatnak rá:

- Takarodjatok, kutyák! - Ilyenkor aztán az udvari főszámolnok még ezerig számolt. A király legtöbbször már nyolcszáznyolcvannyolcnál kijött a trónteremből, és azt mondta: - Ne haragudjatok, ha azt mondtam volna, hogy kutya teremtette meg kutyák, de kutya mérges voltam.

 És bár az unokahúgom ezt a mesét még nem ismeri, de, ahogy azt korábban említettem, a másik nagy klasszikusból már szó szerint idéz.

Emlegeti Vacskamatit, a nagy, egyetemes, világméretű csalót, tudja, hogy Lázár Ervin világában a rendőrök Vadkan Valdemár hátán járnak őrjáratozni, és hogy kik azok a bárányfelhő-bodorítók. Tudja, hogy mit kell tenni, ha szegény Szörnyeteg Lajos jaj de álmos... de sajnos azt meg tőlem kérdezi meg, épp mit akart azzal mondani Dömdödöm, hogy dömdödöm... és kinek nem lenne ez fogós kérdés? (Mondjuk talán Bruckner Szigfridnek, akinek egyszer lett csodafogtömése...)

 És amiért még nagyon szeretem ezeket a történeteket: olyan észrevétlenül olvadtak be a szókincsembe, a szóhasználatomba az itt olvasott kifejezések, hogy a Walter megírásakor is erősen hatottak... akkor is, ha ezt csak utólag vettem észre. A Manógyárban található mese, a Zsiga föstő fest miatt lett az én történetemben festő helyett föstő, akinek varázsföstékei vannak, és a varázslat hatására mindaz, amit a föstő föst, megelevenedik. (Megjegyezném, a könyv címe is Walter, a falra föstött sárkány lett volna... csak aztán másképp hozta az élet...)

Tudom, hogy Lázár Ervin nélkül nem létezne a Walter, a falra festett sárkány c. mesekönyvem sok szójátéka, ahogyan azt is, hogy a miegyéb nem lenne Hektór, a víziszonyos pelikánom egyik kedvenc szava - a mirelit halon kívül -, ha a Négyszögletű Kerek Erdőben nem fordult volna elő annyi miszerint, nem látták volna a pomogácsokat meglehetős távolságból, vagy ne lett volna a pomogácsok mindegyik kezében egy-egy gyilok...

(...) Vacskamati fölényesen elmosolyodott.

- Hát, kérlek szépen - kezdett bele -, a pomogácsok kétszer akkorák, mint egy elefánt. Öt lábuk van és öt kezük. S mind az öt kezükben egy-egy gyilok.

- Micsoda? - kérdezte zöldre váltan Szörnyeteg Lajos.

- Gyilok. Azaz gyíkleső. Vagyis békanyúzó - magyarázta Vacskamati.

- Jaj nekem! - reszketett Szörnyeteg Lajos.

De Bruckner Szigfrid sem érezte valami jól magát.

- Biztos, hogy öt lábuk van? - kérdezte.

- Annyira biztos, amennyire az öt kezük - mondta nagy ravaszul Vacskamati.

Aromo gyanakodott.

- Ne haragudj, Vacskamati, de hol láttad őket? És milyen messziről?

- Hogyhogy hol? Hogyhogy milyen messziről? Sehol se láttam őket.

Zavartan néztek rá, nem tudták, örüljenek-e, vagy mérgelődjenek.

- Akkor meg honnan szeded, hogy öt kéz... öt láb... meg gyilok...? - kérdezte Aromo.

- Így képzelem - vágta ki hetykén Vacskamati.

 

És - bár most több könyvből is idézek - nem mertem volna olyan kifacsart verseket írni a Walterban, ha nem ismerem meg az alábbi míves Lázár Ervin költeményeket.

Berzsián költő Szerelem, szerelem c. jobbladája:

Szerelem, szerelem

lerobbant autómat

Vagy:

Berzsián költő köszöntője Csorba Győző hatvanésháromnegyedik születésnapjára:

Mester! Van elég gőzünk,

ha vesztünk is, gőzünk.

És akkor még nem is említettem Vacskamati versezetét, amit a költői versenyre írt, és amit már az ovis unokahúgom is kívülről tud:

Szerda ablakában

csütörtök ül,

és ordít

csütörtökül.

 Az én egyik versezetem így hangzik (bár valószínűleg nem nyerném meg vele Mikkamakkáék költői versenyét).

Kedves halak

ott a víz alatt,

lássátok talpamat,

és szánjatok,

csőrömbe ugorjatok,

gyomromba lecsússzatok;

ezért könyörög,

- mi miatt Walter gyakran rökönyöd' -,

egy bánatos pelikán.,

És a végére hagytam a régi klasszikus felvételt, én ezen nőttem fel, és nekem máig ez az egyik legjobb Négyszögletű Kerek Erdő feldolgozás, hiába láttam azóta már újabbakat, számomra ugyanúgy nem érnek a nyomába az újak, ahogyan Lázár Ervin mesekönyveit is csak Réber László rajzaival érzem igazinak és tökéletesnek.

Mivel az unokahúgom is rákérdezett, ki játssza a gonosz Zordonbordont, sorolnám a színészeket. Aromo: Dunai Tamás, Vacskamati: Halász Judit, Ló Szerafin: Horesnyi László, Bruckner Szigfrid: Szirtes Ádám, Szörnyeteg Lajos: Gálvölgyi János, Dömdödöm: Mikó István, Mikkamakka: Szakácsi Sándor és Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon: Őze Lajos.

A pomogácsokat alakító művészek nem beazonosíthatók. :) 

(Képek:

http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=1069&secId=107312

<https://moly.hu/konyvek/lazar-ervin-berzsian-es-dideki

https://moly.hu/konyvek/lazar-ervin-a-negyszogletu-kerek-erdo

 http://www.csorbagyozo.hu/?q=node/1798

http://discussion.blog.hu/2014/12/17/ellatogattam_a_negyszogletu_kerek_erdobe)