„Ábrándos-bánatos lány sétál a csöndes, idilli vidéki város kertjei közt, ködös szürkületben: szerelmi csalódásán mereng… És váratlanul, akaratlanul tanúja lesz egy brutális gyilkosságnak, rémületében fölsikolt, s a gyilkos tüstént üldözőbe veszi a tett tanúját, aki egy idegen házban menedéket…
Olvasom/olvastam az Életkör - A női lét tizenhárom archetípusa című könyvet, és cseppet hatott rám. Azután írtam ezt a verset.
Lányoknak, nőknek, asszonyoknak, hölgyeknek és mindenki másnak kötelezővé kéne tenni.
Hogy egy kicsit fölfedezhessük önmagunkat végre.
Vitkolczi Ildikó
Ahogyan…
Vitkolczi Ildikó
spicc, vissza
a balett követel
a balett felemel
amint bebújsz a balettcipőbe…
egyre magasabbra emelkedve
csak szállani, szállani egyre
spicc, vissza
spicc, vissza
már a rúdnál állsz
fegyelem
figyelem
spicc, vissza
spicc, vissza
tart a kar
egy-kettő-három-négy
tartsd…
Kaptak a bankjuktól egy levelet.
A pénzmosás felderítése érdekében… blablabla… azonosítás… blablabla… megfelelő okmányok… blablabla…
Ez volt kiemelve, vastag betűsen… a többit meg nem tudták elolvasni, olyan apró betűvel volt írva.
Voltak rubrikák, oda valószínűleg a személyi adatokat kellett…