3
És a mozdony, immáron vírus- és bacilusmentesen, valóban velük tartott, hosszú éveken át. Elkísérte Janót minden kirándulásra és nyaralásra, belsejében a szorgos kis Lego emberkékkel; bosszantotta Dóra macskát, majd a családba újonnan érkezett Barna kutyát is, de soha nem veszítette el egyetlen csavarját sem.
Öt évvel azután, hogy Janó a csomagtartóban rábukkant a kis piros mozdonyra, egy júniusi napon, az immáron nagyobb fiú és a mozdony ismét útra keltek. A Nagymamához indultak, Anya és Apa kíséretében, s a mozdony a hátizsák alján lapult.
Csak akkor került elő, amikor a vonat lassan, szinte észrevétlenül mozgásba lendült. Apa elővette az utazáshoz vásárolt újságot, Anya az útra tartogatott könyvét, Janó pedig a kis piros mozdonyt.
Nem mondod komolyan, hogy ezzel akarsz játszani a vonaton, tizenegy éves nagyfiú létedre, kérdezte elképedve Apa, és a szemüveg fölül pislogott Janóra, és a kis piros mozdonyra. Anya is leeresztette a könyvét, és kíváncsian nézett a fiára.
Janó a fejét csóválta, még egyszer ellenőrizte, hogy a vasutasok – a benzinkutas, az űrhajós, a varázsló, sőt, még a véletlenül odakeveredett kalauz is biztosan ülnek-e a helyükön a mozdony belsejében, majd lerúgta a cipőjét, és felállt az ülésre.
Jó napot kívánok, a jegyeket kérem ellenőrzésre, szólt ekkor egy mély hang az ajtóban, mire Apa és Anya zavartan köhécselt, csak Janó fordult boldogan az ajtó felé.
A kalauz még mindig hatalmas volt, és zordon arcú, s a sapkája is a mennyezetet verte, csak az arcán szaporodtak meg egy kissé a ráncok. Fejcsóválva nézett az ülésen álló fiúra, és csak akkor enyhült meg az arca, amikor Janó előhúzta a háta mögül a kis piros mozdonyt.
Nohát, akkor betartottuk a szavunkat, mosolyodott el, és beljebb lépett a fülkébe.
Elhoztam, hogy továbbadjam, ahogy megbeszéltük, mondta Janó, azzal föltette a kis piros mozdonyt a csomagtartó polcra, jól látható helyre, hogy a kisfiú, aki majd legközelebb ebben a fülkében utazik, és a lábával kalimpál unalmában, miközben fölfelé bámul, biztosan észrevegye.
Majd gondoskodom róla, hogy jó helyre kerüljön, mondta a kalauz, azután biccentett, és kiment a fülkéből.
Apa és Anya elképedve nézett utána. Hát ezért fogtatok kezet akkor a folyosón, mondta végül Anya. És így mégsem lett belőled becsületmentes megtaláló, nyugtázta elégedetten Apa, mert hiába, a jó nevelés csodát tesz, az ő fia a bizonyíték rá.
Janó visszaült a helyére, és egy darabig fölfelé bámult, miközben a sarkával, megszokásból az ülést rugdosta. A kis piros mozdony jól látszott a csomagtartó rácsai között, Janó hátizsákja mellett.
Jó utat, mondta magában Janó a mozdonynak, majd nekinyomta az orrát az ablaküvegnek.
Versenyezzünk, ki lát előbb gólyát, mondta Apa, aki most telepedett le az ablak mellé, szemben a fiával, és a szemüvege fölött rákacsintott.
Jó, sóhajtotta Janó, és a tájat kezdte nézni.
Szendvicsek, mondta Anya, és a felcsapható kis asztalkára tett egy ezüstszínű ajándékzacskót.
De meg vagyunk tisztelve, nevette el magát Apa kissé meghökkenve.
Ti is, meg a szendvicsek is, felelte Anya, azzal visszaült a helyére.
Ott egy gólya, mutatott ki az ablakon ekkor Janó.
Nyertél, fiam, biccentett Apa, azzal beleharapott egy szendvicsbe.
Leszálláskor Apa adogatta le a csomagokat, és Anya és Janó vette el, és állította le őket a peronra.
Gyertek már, sietett el mellettük egy férfi, a nyomában egy fiatal nővel és egy kisfiúval. És eszedbe ne jusson a gombokat nyomogatni, Balázs!
Apa leadta a nagyobb bőröndöt, majd leugrott a peronra, és Janóra nevetett.
Úgy tűnik, jó gazdára talál majd a kis piros mozdony, mondta.
Janó felnézett a vonat ablakán át a fülkére, ahová most rontott be a Balázs nevű kisfiú.
Igen, én is azt hiszem, mondta, azzal fogta a kisebbik bőröndöt, és elindult a várócsarnok felé, ahol a Nagymama már várt rájuk.
Képek:
http://existingtoys.com/model-toy-trains.html
http://www.india-tour-guide.co.uk/National-Rail-Museum.html
http://burnsland.com/disneyrailroads/viewtopic.php?f=8&t=4581
