Radnóti a minden.
Nekem tényleg.
Utána jöhet Shakespeare.
Majd Fodor Ákos.
És Villon.
És József Attila jó néhány sora.
És ahogy a szemébe mondták Szegeden, hogy tanári diplomát ő ottan nem fog kapni, ha belezöldül, akkor sem. Ja, és máshol sem, elintézi neki a tisztelt professzor úr...
Amikor huszonévesen ugyanezt nekem is a szemembe mondták, hát... nem József Attila volt az első, aki eszembe jutott. Hogy mostantól büszke lehetek rá, hogy engem is "eltanácsoltak". Pedig én nem is írtam Tiszta szívvel-t. Se Kései sirató-t...
Más verset se nagyon. Mert nem tudok.
De attól, hogy írni effélét nem tudok, még borsózhat a hátam az ilyen soroktól is:
"Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben
És egész elhibázott életemben
Élsz és uralkodol örökké, Amen"
(Juhász Gyula: Anna örök)
Vitkolczi Ildikó
Ha elhinném…
Ha elhinném, hogy lehet még,
talán fölkelnék.
Ha elhinném,
hogy jöhet jobb,
egy új világ –
De nincs tovább.
Már térdelek.
A gödör mély.
A sötét éj, mely rám borul,
már nem új.
Járt már itt, és lépteit
felismerik mindazok,
kik, úgy, mint ő,
csak hallgatag
és védtelen
ártatlanok.
S ha eljön majd
az új világ,
s a sötét éj,
- mely zord és mély -,
újból ránk borul -
ki lesz majd,
ki itt térdepel,
és ujjával a földbe mar,
mert tudja jól:
(Most meghal.)
Sorsa az, mi a költőé.
És a vers, s az elázott papír,
megőrzi tán reményeit,
s a kockakő a lépteit,
és a térképen újból feltárul a táj –
De lesz-e ismét költő,
ki tudja jól,
rá mily sors vár?
És lesz-e szó,
és lesz-e hang,
és álmos délelőtt?
„De hisz lehet talán még…”,
Hisz a hold ma ismét kerek –
S hogy van erőnk a sárból újra talpra állni,
talán megláthatjátok még, emberek.
Hát, ennyi...
Ez az én saját, külön Radnóti-történetem...
Kép:
http://tiszatajonline.hu/?tag=biro-balogh-tamas
