Amikor elkészült a négy történet, és már annyiszor javítottam és írtam át őket, hogy úgy éreztem, ennél tökéletesebbek már nem is lehetnének (ezen később a szerkesztő, mikor meséltem neki, ő pedig megmutatta a javításaival teli kéziratot, kiválóan szórakozott), nos, akkor nekiálltam kilincselni. Online.

Rengeteg kiadónak elküldtem a kéziratot, a legtöbb helyről nem is válaszoltak, holott mindenhová névre szóló e-mailt küldtem.

Egy helyről kaptam az alábbi választ: nekik tetszik, amit írtam, de mivel nincs ismert nevem, hírnevem, semmim, nekik így anyagi kockázatot jelentenék, így sajnos nem vállalhatják a könyv kiadását.

És azért, ha értem és meg is értem az aggodalmukat, meg az anyagi megfontolásokat, de mégis... azért nem kockáztatják meg, hogy kiadjanak, mert - még - nincs ismert nevem, tehát anyagilag kockázatot jelentek. De kérdem én: hogyan válhatnék ismertté, ha nem adják ki a munkáimat? Tökéletes 22-es csapdája... szerintem.

Azt akartam írni, már majdnem feladtam, amikor... de rájöttem, hogy ez hülyeség. Nem vagyok az a feladós típus. Főképp, ha az írásaimról (az életemről) van szó.

Szóval - nem akartam semmit feladni, inkább újabb címeket keresgéltem a neten, ahová még nem küldtem el a kéziratot.

De akkor... dobpergééés... a Norantól választ kaptam.

Pozitívat.

Betegség esetén ilyenkor kezdődnek a problémák... én elképedt, döbbent és nagyon boldog voltam. És főképp nem beteg.

És elkezdődött egy közös munka, amiből végül is ez a - számomra - gyönyörű könyv született, de az első kérés rögtön az volt, bővítsem a sztorit, mert a négy történet kevés, több kellene. Ez volt október-november környékén.

Nagy bátran azt ígértem, tavaszra elkészülnek az újabb történetek. Mondjuk 3-4 darab.

És itt kezdődtek a(z újabb) problémák.

Rendelésre, határidőre írni... kutya nehéz dolog. 

Mert mirőőőől írjak? Már megint.

Aztán pl. "besegített" a legjobb barátnőm. Épp nála vendégeskedtem, amikor mesélt egy családról, ahová vendégségbe készült, és ahol mindenki... hááát.. gömbölyded. És mind igen víg kedélyűek. Így születtek meg Gömbölydedék, és még arra is emlékszem, hogy nagyjából november lehetett, amikor elkezdtem a történetüket, kint is, bent is hideg volt, szakadt az eső, az esőcseppek legördültek az ablakomon (igen, ezért kezdődik pont így Lilla napja is), és az egyetlen hely, ahová vágytam, az egy napos, meleg tengerpart volt. A többi már csak egy kis matematika és történelem...

Harapós kislány nem volt nálunk az oviban, de hogy az Apukák össze akarják boronálni a saját lányukat és fiukat, az saját élmény... És a mi esetünkben ugyanúgy nem működött a dolog, ahogyan a mesében sem...

A csillag története kifejezetten Mary Poppins-hatás.

Gyerekkorom egyik legmeghatározóbb élménye P. L. Travers Mary Poppins-sorozata volt, amiből kiderült, hogy egy hétköznapi "valóságban" játszódó történetben simán megjelenhetnek olyan szereplők, akik a nevetőgáz hatására a levegőbe emelkednek..

vagy akik bele tudnak ugrani egy festménybe, esetleg el tudnak repülni egy körhintával... és igen, egy csillag is le tud jönni az égről, hogy emberi alakban karácsonyi bevásárlást végezzen, természetesen Mary Poppins és a gyerekek kíséretében. (Hogy a talapzatáról leszálló és megelevenedő szobor kisfiúról már ne is beszéljek.)

Karácsony környékén jártunk, és én akartam egy karácsonyi történetet.

Nagyon nehéz volt megírni, mert úgy kellett alakítanom a történetet, hogy ne keveredjen bele se Jézuska, se Mikulás, se angyalka... ha netán olyan család olvasná a történetet, ahol nem "divat" az ilyesmi... Épp ezért maradt végül a történet kicsit nyitva, hogy este, olvasás után családilag lehessen beszélni arról, vajon hogyan is kerültek az ajándékok a fa alá...

Viszont égről lepottyanó csillag került bele, igaz, nem olyasféle, aki bevásárolni indul, inkább olyan, aki addig lökdösődik az égen a testvéreivel, míg le nem pottyan egy tó befagyott jegére, egy korcsolyázó pelikán közelébe... És az teljesen egyértelmű volt, hogy Lilla és Walter segíteni akarnak rajta, hogy visszajuthasson az égre.

És persze némi - megszokott - morgolódás után Hektór is vállalkozik a nagy kalandra.

Hogy a ruznyákokat és a pingvineket ne is említsem...

Morcos úr - nos, ő úgy került be a történetbe, ahogyan Hektór.

Szóval fogalmam sincs, hogyan. Egyszer csak ott volt.

Azt tudom, hogy eltöprengtem azon, milyen lehet az olyan embereknek, akik nem olvasnak, és akiknek nem működik a fantáziájuk (sőt, nincs is nekik), és akik nem vágynak arra, hogy képeken át eljussanak más világokba.

Pláne, hogy idős sárkányokkal teázzanak...

Végül arra jutottam, lehet, hogy nem is látnák meg a sárkányt, még ha össze is futnának vele... És így született meg Morcos úr története. Az pedig, hogy Apa közben milyen felismerésekre jutott, magától alakult ki.

Azt viszont nagyon élveztem, amikor arról írtam, hogyan ír listát Morcos úr a dinoszauruszról, meg a társairól, amikor végre megpillantja őket. 

És hát a pogácsák, amiket a ruznyákok fölfalnak, sőt, amit Apa is el akar csórni, hogy hazavihesse és meccsnézés közben megegye... azok anyukám sajtos pogácsái.

És végül a Bibircsókfoci....

Gondolkodtam, miközben írtam, nem túl morbid dolog-e egy banya álláról lepottyant bibircsókkal focizni...

Aztán, ahogy az utolsó történet a rengeteg, váratlanul összegyűlő szereplővel totális - és számomra igencsak szórakoztató - káoszba fulladt, arra jutottam, hogy nem, ebbe a történetbe bármi belefér.

A fekete tündér, Mimóza ugyanabból a meséből keveredett ide, amiből korábban Napvirág is.

A banya... ő a Banyamese főszereplője... az a történet talán később helyet kaphat itt, a blogon teljes kiterjedésében... a lényeg, hogy a szép, de csúnya banya onnan származik.

Szeretem a szereplőket teljesen váratlanul átemelni más történetbe.

Én legalábbis szoktam örülni, ha egy szerző új könyvében régi ismerősökre bukkanok.

És így lett meg a teljes történet, amit elküldtem a Noran Kiadónak.

Aztán volt rengeteg munka, javítás, és megint javítás, és megint, és vita a ruznyákok neve miatt, és Hektór neve miatt... és sok pozitív élmény... 

De erről majd folyt. köv.

 Képek:

saját és

https://www.goodreads.com/book/show/152380.Mary_Poppins

http://petrascupboard.weebly.com/mary-shepard.html