Szóval a bábszínház...
Még hajdanában, amikor a Walter még csak kéziratban létezett, és még csak álmodtam róla, hogy egyszer majd kiadják, más mesékkel együtt fogtam, és elvittem a miskolci Csodamalom Bábszínház akkori igazgatójához az egész paksamétát. Jót beszélgettünk, és azt mondta, amint ideje engedi, mindent elolvas, és azután jelentkezik.
Sose jelentkezett.
A találkozásunk után nem sokkal hirtelen elhunyt.
Mivel általános iskolás korunk óta ismertük egymást, igaz, távolról, meggyászoltam, és sejthető, hogy nem az elveszett lehetőség miatt. Azt mindenesetre sejtettem, hogy sok esélyem már nincs egy bábszínházi bemutatóra.
Azután... évekkel később... épp a könyvtári író-olvasó találkozóról jöttem, ahol Walterról meséltem, meg a ruznyákokról... és mindenkiről.
Csörgött a telefon, és egy kedves női hang közölte velem, hogy a bábszínházból hív.
A volt igazgató szekrényét kipakolva rábukkantak az ott feledett kézirataimra is, elolvasták őket... és hát... nekik KELL a Walter.
Így kezdődött egy hosszú, megbeszéléssel, találkozókkal, írással és javítással teli időszak.
Megismerkedtem a rendezővel, Halasi Dániellel, és a dramaturggal, Tóth Réka Ágnessel. Ő írta át a könyvet elképesztően jó és humoros zenés darabbá, úgy, hogy közösen megpróbáltunk minél több szereplőt átcsempészni a könyvből a darabba. Persze nem mindenkit sikerült... de az eredmény elképesztően jó lett.
Bejártam a próbákra, a legelsőre, ami még csak olvasópróba volt, ismerkedés a színészekkel és a karakterekkel, és már azután fülig ért a szám. Elképesztő és döbbenetes érzés, amikor az ember által megálmodott figurák bábok formájában "megelevenednek", lesz hangjuk, énekelnek és táncolnak... pláne, ha olyan hihetetlenül jó színészek kezében kelnek életre, mint amilyenek az itteniek voltak.
És aztán próbáltunk, és próbáltunk, és próbáltak.
A szünetben meg pihentek. A színészek, de a bábok is...
Imígyen.
Aki még nem ismerné a karaktereket, annak segítek. :)
Ő itt Hektór, a víziszonyos pelikán.
A pingvinek, Brúnó és Zénó. (Agáta valószínűleg elkószált valamerre...)
Walter, kissé kimerülve...
Mimóza, a fekete tündér, Frigyes, a föstő és Lilla.
Próbáltam a próbák alatt is fotózni, de úgy, hogy ne zökkentsem ki a színészeket a játékból, így ezek a képek nem lettek annyira tökéletesek, nekem mégis kedvesek, mert megmutatják, hogyan született a darab.
Frigyes egy befőttesüvegbe zárva... (épp ezért nem túl vígan) ...
Hektór és Lilla
A csúnya-szép Banya a (kissé elmosódott) Mimózával...
Épp éneklik az egyik kedvenc dalbetétemet, miközben az egész csapat Walter hátán utazik (kivéve Lillát, mert őt elvesztették menet közben) ...
Agáta viszont időközben előkerült...
Ezek itt kissé távolabbról - házilag - készült előadásképek...
És jó, végül itt vagyok én is, a még nem teljesen hivatalos bemutató előtt...
És itt egy tapsrend a végére a csodálatos színészekkel.
Köszönöm. :)
Képek:
saját, rólam Kópis Benedek készítette a fotót.
