Író-olvasó találkozók...
Az első simán szörnyű volt.
Még tapasztalatlan voltam - egy Chorum Sieram-mal a hátam mögött... -, azzal kapcsolatban is, hogy hogyan zajlik ez az egész, mégis azt kértem előre a szervezőktől, hogy az iskolában, ahová meghívtak, beszéljenek a tanár nénik a gyerekeknek a könyvemről, olvassanak belőle részleteket... különben miről fogunk beszélgetni?
Nem beszéltek és nem olvastak.
Mikor megérkeztem a vidéki iskolába, a gyerekeket már beterelték az aulába, leültették az oda kirakott székekre, nekem meg kikészítettek egy mikrofont... ami nem működött. Volt egy csapat izgő-mozgó gyerek - amúgy is kicsik még a könyvhöz -, akik azt se tudták, milyen rendezvényen vannak... és ezt most szó szerint értem, nem csak képletesen.
Vért izzadtam, berekedtem, a végére elment a hangom, mire mindent elmondtam a könyvről, részleteket olvastam föl belőle, és megpróbáltam túlkiabálni a nyüzsgő gyerekeket.
Az egyetlen jó dolog az eseményen a valóban finom pizza volt, amit utána kaptam - talán fájdalomdíjként. :)
És akkor megfogadtam, ilyenre többet soha. Ha nem készítik fel a pedagógusok, vagy a könyvtárosok a gyerekeket, én nem erőlködöm, kínlódok, kiabálom ki a torkomat egy rakás unatkozó gyereknek, mert egyikünk se élvezi a dolgot.
Szerencsére több ilyen élményem nem volt.
Több miskolci könyvtárban is volt találkozóm, és ezekre mindig úgy jöttek a gyerekek, hogy az iskolában a pedagógusok vették maguknak a fáradságot, és ők is készültek az írásaimból, és a gyerekeknek is olvastak. Amiért én nagyon hálás vagyok mindegyiküknek.
Sőt.
Ami igazi meglepetés volt a számomra, és hatalmas öröm, hogy rajzoltattak is a gyerekekkel, miután azok megismerték a Chorum Sieram-ot és a Walter-t.
És aztán ilyen gyönyörűségek készültek nekem.
Sok kép lesz, úgyhogy most szólok, innentől szinte csak képek lesznek, szöveg kevés. :)
A Walter megjelenése után szervezett találkozón néhány lázadó szellemű ifjú művész úgy döntött, nem a kiadott feladatot valósítja meg, vagyis nem sárkányt rajzol...
Hanem...
Chorum Sieram
Azért akadt "pár" Walter is, jobbnál jobbak.
Walter, a falra föstött sárkány
Azután...
A tanárok és a gyerekek eltöprengtek azon, hogyan is dolgozhatok én otthon...
És ilyen elképzeléseik voltak. :)
És ami még a kedvencem...
A könyvtárosok átküldtek egy cikket rólam a tanároknak, amiben arról lehetett olvasni, valahol azt nyilatkoztam, hogy a legszívesebben a tengerparton pihenném ki az írás fáradalmait.
És lőn...
Az egyik kislány pedig a lapja mindkét oldalát hasznosította.
Ez itt a hátlap. :)
Többek között ezért - is - éri meg csinálni ezt az egészet...
(Volt még két rajz, de némi hezitálás után úgy döntöttem, azokat kihagyom, mivel a nyugalom megzavarására alkalmasak voltak. :)
Az egyiken csak bikini alsót viselt az ifjú hölgy, aki az írónő akart lenni... bikini felső... és mellek nélkül... , a másikon mg utólag rajzolták rá tollal a bikinit az alakra, aki, ugye, én lennék... Úgyhogy ezeket inkább félretettem.)
(Lesznek majd Palkó-rajzok is... amint összejön egy Palkó-hétre való anyag.)
Köszönöm a figyelmet.
És Jámbor Biankának a technikai támogatást. :)
