2016. május 30. írta: Vitkolczi Ildikó

Nők...

A test elfogadhatóságát előíró szigorú ítéletek hajlott hátú magas lányok, gólyalábakon billegő alacsony nők, fekete gyászba öltözött termetes asszonyok, magukat viperaként kidagasztó sovány nők és más egyéb módokon rejtőzködő nők seregét hozzák létre. Ha meghiúsul az, hogy egy nő ösztönösen elfogadja természetes testét, akkor magabiztossága vész el. Nem tud szabadulni attól a dilemmától, hogy ő jó vagy sem és önértékét arra alapozza, hogy milyen a külseje, s nem arra, ki ő valójában. Minden energiáját felemészti az aggódás, hogy mennyit eszik, folyton a mérlegen áll, és mértéket vesz magáról. Ez állandó foglalatossága, átszínezi minden tevékenységét, terveit és várakozásait. Az ösztön világában elképzelhetetlen, hogy egy nőt ennyire foglalkoztasson a megjelenése.

Ezt olvastam ma Clarissa Pinkola Estés Farkasokkal futó asszonyok c. könyvében.

Én nagyon fontos gondolatnak éreztem, és az az ötletem támadt, hogy keresek a nőkről olyan fotókat a neten, amik a természetes szépségükben mutatják meg őket.

Első körben nem találtam.

Volt rengeteg kép nőkről, tökéletes frizurával, még tökéletesebb sminkkel, csodatesttel, kidomborított mellel, frissen, üdén, fiatalosan, a tengerparton csábító pózban heverve.. de hol a valóság?

Nem írok olyasmit, hogy milyennek kellene lennie egy nőnek... mert ahányan vagyunk, annyifélék is vagyunk.

Inkább keresgéltem tovább.

Az eredmény.

Nem az érdekelt, milyen jól beállított vagy fotózott egy kép, hanem az, hogy látom-e a nők arcán, hogy jó élni, hogy jól érzik magukat a bőrükben, hogy jó nőnek lenni. És nem csontkollekció modelleket kerestem - azokból így is túl sok található a neten... sajnos...

Végül keveset találtam... de azért találtam párat.

(ja, és természetesen nem kell egyetérteni velem. Számomra ilyen a szép, másnak meg más, és kész.)