Olgi néni ma hajnalban bekötözött lábbal, és bottal a kezében jelent meg, mire Marika és Terike néni riadtan tudakolta, mi történt vele.

  Gördeszka, felelte Olgi néni dühösen, mire Marika néni tétován megjegyezte, Olgi néni korában talán már nem kellene ilyesféle újdonságokkal kísérleteznie.

  Nem az ő gördeszkája volt, csattant fel Olgi néni még dühösebben, aztán, kissé lehiggadva hozzátette, hogy a szomszéd idióta fiatalember rossz szokása szerint az ajtaja előtt hagyta, és mivel az emeleten tegnapelőtt kiégett a villany - és persze hiába van közös képviselő, esze ágában se volt kicserélni a körtét -, hát Olgi néni rálépett a sötétben a deszkára, amikor Mukival hazafelé tartott.

  Aztán, tette még hozzá, megint csak felbőszülve, Ede bácsi ugyanezt a hülyeséget kérdezte tőle, míg a mentőre vártak. Konkrétan nem azt, hogy minek kezd Olgi néni ilyen újításokba, mint a gördeszkázás, hanem azt, hogy miért egyedül teszi, mikor Ede bácsi szívesen segítene, pláne, ha aztán ő is felállhatna a deszkára.

  Terike néni halkan megérdeklődte, nem vágta-e fejbe Olgi néni az urát azzal a deszkával… ha már úgyis a mentőre vártak… de Olgi néni azt morogta, nem volt rá ideje.

  Tegnap meg, folytatta aztán, villamossal kellett elmennie a körzeti orvoshoz, a bekötözött lábával. Még szerencse, hogy a vezető nagyon kedves volt, és kivárta, míg odabiceg az első ajtóig, és felszáll, különben állhatott volna a megállóban legalább húsz percet.

  Miért nem ment taxival, tudakolta Terike néni, mire Olgi néni azt felelte, nem úri dáma ő, hogy kocsival szállíttassa magát ide-oda, és van neki két jó lába… bár jelenleg csak másfél… vagy még annyi se… de mindegy.

  Ráadásul a villamoson egy férfi odébb is ült a dupla ülésen, hogy ő le tudjon ülni, folytatta Olgi néni, mire Marika néni felsóhajtott, hogy vannak még jól nevelt úriemberek a társadalomban.

  A jól nevelt úriembernek olyan izzadságszag áramlott ki a hóna alól a hőségben, hogy rá lehetett volna állni, felelte Olgi néni sötéten. És ő nem mert elülni mellőle, ha már az az ember felkínálta a helyet, mert az udvariatlanság lett volna… és hát ő nem olyan nevelést kapott.

  Inkább a tenyerébe támasztotta az állát, feltűnésmentesen befogva az orrát a két ujjával, és próbált szájon át lélegezni… de így se járt jobban, mert az úriember egyszer csak hátba paskolta, majd rákacsintott, és azt mondta, hiába, ilyen korban már feledékeny az ember, és a kezébe nyomott egy csomag papír zsebkendőt, hogy abba a fújja az orrát, ha már elkapta a nátha, vagy az allergia.

  És még nevetett is hozzá!

  Na, akkor állt fel onnan Olgi néni, mert ő nem olyan asszony, és nem is volt soha, akit csak úgy hátba lehet veregetni a villamoson.

  De akkor se járt jobban, mert a második ajtónál – ahol akkor szokott leszállni, ha a piacra megy -, ott állt egy ismerőse, egy fiatalember, aki mindig le szokta adni neki a bevásárlókocsit, ha a piacról jövet találkoznak a villamoson.

  És ha már meglátta Olgi nénit, pláne a bekötözött lábát, hát karon kapta, és kedvesen lesegítette a járműről, hiába mondta neki Olgi néni, hogy várjon már egy pillanatot. Aztán még büszkén intett is neki, miután az ajtó bezárult Olgi néni orra előtt.

  Na, és akkor várhatott húsz percet a megállóban a következő villamosra.

  Mivelhogy az orvosi rendelő még három megállóra volt a piactól.

  És ez az egész azért, mert sose tanult meg gördeszkázni…

(Kép:  https://hu.pinterest.com/pin/484911084861466570/)