Új szomszédjuk van… már egy hete, újságolta ma hajnalban elgyötörten Olgi néni.

  Miféle, tudakolta rögtön Marika néni.

  Bolond fajta, felelte Olgi néni dühösen. Még náluk is idősebb öregasszony, akinek hiányzik egy kereke. És hát már egy hete, mióta beköltözött, nem alszanak tőle éjszaka. Mert hát Olgi néni korán megy lefeküdni, tíz órakor már ágyban van, és bár a vénember még elszöszmötöl egy darabig a konyhában, vagy elszunyókál a fotelben, a tévé előtt, azért a tizenegy óra már őt is az ágyban találja. Hiába, aki korán kel, hogy kutyát tudjon sétáltatni, meg piacra menni (vagy a barátnőkkel találkozni), az nem lumpol éjszaka.

  Bezzeg ez az asszonyság!

  Ez éjjel fél egykor kezd el porszívózni, vagy mosni, ha épp úgy tartja kedve. És hát süket is az istenadta, mert ha hajnali fél egykor telefonálni támad kedve, azt is ordítva teszi, úgy, hogy lehallatszik hozzájuk minden kiejtett szó.

  És akkor még a tévéjéről nem is beszélt Olgi néni… és van neki ráadásul kettő, az egyik a konyhában, a másik meg a hálószobában. És mind a kettő üvölt, hogy az asszonyság le ne maradjon semmi jóról… és nem is néz mást, csak híreket, meg politikát. És ezt onnan tudja Olgi néni, hogy lehallatszik a teljes műsor.

  Valamelyik este Ede bácsival bekapcsolták a tévét, hogy megnézzék azt a műsort, ahol táncosok meg híres emberek együtt táncolnak, és hát ismétlés volt, látták már, de az ilyen műsorokat szeretik, és többször is megnézik, ha van rá lehetőség. Inkább, mint valami véres, lövöldözős filmet… vagy a focit. Persze kivéve, ha a magyarok játszanak azon a bajnokságon…

  El is kezdődött a műsor… normál hangerővel… és azután egyszer csak azon kapták magukat, hogy nem hallják, mit mondanak a résztvevők… de még csak a zenét sem.

  Merthogy az asszonyság megint csak bekapcsolta a tévéjét, de mivel közben porszívózott is, hát fölerősítette a hangot, le ne maradjon véletlenül valami fontos eseményről. Így történt, hogy bár ők a vénemberrel táncos műsort néztek, egy másik csatorna hírösszefoglalóját is végigélvezhették közben… teljes hangerővel…

  És akkor Ede bácsi fölkelt a fotelből…

  Előbb csak becsöngetett a fölöttük lakó asszonysághoz, de hát az nem nyitott ajtót. Aztán kopogott is, majd bekiabált neki, hogy legyen szíves halkítani a tévéjén.

   Mondjuk, Ede bácsi elmondása szerint, folytatta Olgi néni, nem is csoda, ha nem hallotta a nőszemély a csengőt, mert úgy ordított a tévéje, hogy zengett tőle a teljes emelet.

  Ede bácsi először simán lejött, és bár már dühös volt, azért kezdetben csak följebb vette a hangerőt.

  Aztán még följebb.

  És aztán megint.

  Akkor Olgi néninek már olyan fejgörcse volt a zajtól, hogy sírni tudott volna.

  És akkor Ede bácsi megint fölment…

  Lecsapta, Olgikám, kérdezte rettegve Marika néni.

  Le, Marikám, felelte Olgi néni.

  A biztosítékot az emeleti szekrényben.

  Olyan áldott csönd lett rögtön, hogy Olgi néni még meg is riadt, hogy hát akkor most mi is történt odafönt.

  Bezzeg az asszonyság!

  Ede bácsi elmondása szerint úgy pattant elő a lakásából, ahogy a kakukkos órából a kakukk bújik elő, csak ez nem kakukkolt, hanem azt ordította, hogy följelenti Ede bácsit, ha tönkretette a tévéit.

  Vegyen fejhallgatót az asszonyság, mert rajta kívül itt senki sem süket, javasolta neki Ede bácsi, mesélte tovább Olgi néni, aztán a vénember szép csendesen lejött, magára hagyva a még mindig kiabáló asszonyságot, hogy főjön csak a saját levében.

  De hát azóta se bír magával az a boszorkány, panaszolta tovább Olgi néni, mert az emeletről a lábtörlőjükre, vagy az erkélyre sepri takarítás után a koszos vizet.. és hát… sajnos nem mentek tönkre a tévéi, és fejhallgatót se vett, hiába tanácsolta neki a vénember… mert azóta is üvöltenek a tévéi.

  Olgi néninek annyira fölment a vérnyomása a történtektől, hogy vasárnap estére ki kellett hívni hozzá az ügyeletet. Kapott vérnyomáscsökkentőt, attól jobban is lett, de csak elpanaszolta az ügyeletes orvosnak (aki majdnem olyan jóképű volt, mint a Nagy Fehér Doktor a Szomszédokban), hogy mi baja.

  Sajnos megoldást a jó doktor sem tudott mondani a problémára.

  Viszont amikor már készülődtek elfelé, sőt, a doktor el is indult lefelé a lépcsőn, a sofőrje visszafordult, és azt javasolta Olgi néninek, idegeskedés helyett… szerezzen be egy kis füvet.

  Az az emeleti boszorkány problémáját ugyan nem oldja meg… de olyan jó lelazítja Olgi nénit, hogy onnantól magasról tesz majd a hangzavarra.

  Hát most mondd meg nekem, Marikám, tette hozzá Olgi néni, normális az ilyen?

  Most kezdjen el füvet termeszteni az erkélyen… vagy mire gondolhatott az idétlenje?

  Az ő családjában ráadásul nem is volt divat az ilyesmi, senki sem járt olyan fesztiválokra, ahol mindenki ivott, füvezett… és hát nem a leghelyénvalóbb párkapcsolati viszonyokat kezdeményezte a sötétben....

  És még ha ilyen ostobaságra is vetemedne… attól a zajos szomszédasszony és az éjszakai alvási probléma még nem oldódna meg.

  Mert hát milyen dolog az, hogy hangoskodik az ember, miközben mások aludnának, kérdezte még Olgi néni felháborodva Marika nénitől, aztán, mikor meglátta Terike nénit közeledni az utca túlsó végén, odakiabált neki, hogy siessen már egy kicsit jobban, mert neki mindjárt mennie kell.

  De most Olgi is hangoskodik, vetette fel bátortalanul Marika néni, mert minek kiabálni Terikének, mikor amúgy is mindjárt ideér. És így most Olgi veri fel a szomszédokat, mikor biztos szívesen aludnának még.

  Az más, jelentette ki Olgi néni határozottan, mert ő nem az éjszaka közepén hangosabb kicsit a kelleténél, hanem korán reggel. Amikor már amúgy is illő lenne felkelni.

  Meg tulajdonképpen hasznos is, így inkább hálásak lehetnének a lakók.

  Hiszen a piacon is hajnali hat körül pakolják ki a legfrissebb árut, és aki korán kel, és még időben odamegy, az friss tojást és paradicsomot lel…

(Kép: https://hu.pinterest.com/pin/506866133045291916/)