Olgi néni hajnalban karcolásokkal a karján jelent meg (és ami azt illeti,  Muki is elég nyúzottnak tűnt).

  A vénember horgászni volt, felelte Olgi néni, meglehetősen kimerülten.

  És csak nem olyan harapós halat vitt haza, olyan pirannyát, amit a természetfilmekben is lehet látni, hogy megesznek még egy egész lovat is, ha az beesik közéjük a vízbe, tudakolta döbbenten Marika néni, mire Terike néni kifejtette, hogy szerinte nálunk a piránnya nem honos… a lónak meg amúgy is lehetne elég esze ahhoz, hogy ne ugorjon be közéjük. Ha mégis honos lenne ez a fajta.

   Minderre Olgi néni kissé zaklatottan kifejtette, hogy nem érdeklik se a lovak, se a pirannyák… sőt, még a macskák se.

   Hogy kerülnek ide a macskák, értetlenkedett Terike néni, és Marika néni még hozzátette, ő a macskákat csak akkor szereti, ha énekelnek, mint abban a musicalben, amit már vagy harminc éve játszanak Budapesten is, bár amikor a lánya egyszer elvitte rá, ő kissé csodálkozott a sok, tapadós jelmezben rohangáló színész láttán…

  Zacskóban, felelte Olgi néni elgyötörten, és még hozzátette, ha folyton beleszólnak a mondandójába, ő inkább hazamegy.

  Illetve… menne… ha lenne még neki kényelmes otthona.

  Ede bácsi nem tehetett olyat, hogy kizárta Olgi nénit a lakásból, méltatlankodott Marika néni, mire Olgi néni kissé kihúzta magát, és azt mondta, na, azt próbálná meg a vénember.

  Nem, Ede bácsinak eszébe nem jutna ilyesmi, maximum felkéri, hogy locsoljon a gangon, ha például focimeccs van a tévében, és hétvégente horgászni jár, aztán a hallal bebüdösíti az egész lakást… de legalább hajlandó ő maga megtisztítani a halat, és nem várja el Olgi nénitől, hogy ő pucoválja.

  És lassan már bele is törődött, hogy havonta legalább egyszer halszagú lesz minden a lakásban, a hajától a virágokig, bár ki látott már halszagú cikláment?

  De arról szó sem volt, hogy a halon kívül mást is hazacipel a hétvégi túráról.

  Most bezzeg!

  Bélával mentek, a gyerekkori baráttal, és annak a régi Ladájával, és már maga az út is kész istenkísértés, de Olgi néni megfogadta, hogy ő nem szól bele a dologba. Majd, ha karamboloznak, és Ede bácsi netán bele is hal a balesetbe, akkor a temetésen majd jól kifejti neki a véleményét az ügyről, de addig inkább hallgat.

  És így mentek azok ketten szombat reggel horgászni, szokás szerint a kertek alatti földúton, ahol nem száguldoznak a kamionosok, viszont úgy ráz az út, hogy Olgi néni szerint ezért nincs egyik vénembernek se veseköve.

  És általában vasárnap dél körül érnek haza, erre most beállítottak már szombat délután, hal nélkül… viszont három kismacskával.

  Ede bácsi olyan dühös volt, és úgy fölment a vérnyomása, hogy Olgi néni attól tartott, most majd őhozzá kell kihívni az ügyeletet, de Béla szomszéd megnyugtatta, hogy nem kell félni, mert ő már belediktált a vénemberbe három konyakot hazafelé… ha már ő nem ihatott a vezetés miatt. Merthogy mindketten irgalmatlanul dühösek voltak.

  És hát valahol Olgi néni meg is értette.

  Merthogy amint a földúton döcögtek az autóval, azt látták, hogy valamelyik előttük szlalomozó járműből kirepül egy reklámszatyor, aztán az autó olyan sebességre gyorsít, mintha a Forma 1-re edzett volna a sofőr. És hát Béla szomszéd - aki amúgy is szereti mindenbe beleütni az orrát - azt javasolta, nézzék már meg, mit dobott ki az idétlenje. Ede bácsi meg nem tiltakozott.

  És hát három kismacska volt a bekötözött szájú szatyorban.

  Béla szomszéd elmondása szerint egyszerűen nem lehetett őket otthagyni, és mivel Ede bácsi nem okult a nyáron a madár esetéből, és még mindig nem volt a telefonjában az állatvédők telefonszáma, kénytelenek voltak a három apró jószágot elhelyezni egy rossz pokrócon, azt meg Ede bácsi ölében, és visszafordulni.

  És mire hazaértek, megosztoztak a macskákon… mert hát szélnek csak nem ereszthették őket, magyarázta tovább Béla szomszéd, aki ugyan egyre összébb ment Olgi néni pillantása súlyától, de kénytelen volt beszélni, mivel a másik vénember egyfolytában hallgatott.

   És mikor mégis csak megszólalt, abban sem volt köszönet, mert akkor meg közölte, hogy a legkisebb macskát megtartja, mire Olgi néni azt találta felelni, hogy akkor ő hazaköltözik az anyjához (ami maximum akkor lenne lehetséges, ha Olgi néni kedvelné a temetői kilátást), mire Ede bácsi csak azt felelte, jó.

  Aztán megitatta a betolakodóval a kávéba szánt tejet, és amikor Olgi néni közölte, hogy ha el nem is költözik, azért a boltba se megy le másik tejért, akkor a vénember szó nélkül beledugta a macskát az otthoni kötött kardigánja zsebébe, és magától lement tejért.

  Persze mire visszaért, a nyavalyás macska több helyen is kihúzta a szálat a kardigánból a karmaival, és ha a vénember majd nyavalyog miatta, akkor nem a jószágnak kell majd kijavítani a hibákat.

  És hát Muki sincs oda a jövevényért, mert amikor felmérési céllal meg akarta szaglászni, a macska úgy orron karmolta, hogy szegény kutya úgy fél órán át vonított, míg Ede bácsi rá nem förmedt, hogy fejezze be a vokálozást.

  És hát most Olgi néniék fasírtban vannak… illetve még abban se, mert a vénember még a darált húst is odacsempészte a macskának.

  Mindenesetre most nem nagyon szólnak egymáshoz… de Olgi néni azért résen van.

  Mert előbb volt az a madár az úttesten, most meg ez a macska…

  Így hát most majd figyelni fogja a vénembert, nem tervez-e hosszabb körutazást például a Nílus mentén, mert, amilyen szerencséje van Olgi néninek, onnan biztos, hogy egy pórázon vezetett krokodillal fog hazatérni.

(Kép: https://hu.pinterest.com/pin/537828380482429911/)