Igen kimerültnek tűnik, jegyezte meg aggódva Marika néni, mikor Olgi néni előkerült az esti sétáltatásnál.

  A szemészeten voltak, közölte Olgi néni.

  Megint.

  Csak nem erősebb szemüveg kell a rejtvényfejtéshez, tudakolta Terike néni, mire Olgi néni csak legyintett, aztán harapósan közölte, hogy a vénember eltörte a szemüvegét.

  Megint.

  A harmadikat az idén.

  Mehettek megint a szemorvoshoz, ahol órákat kell várni, míg sorra kerülnek.

  És hát Olgi néni el is foglalta magát, végül is ő vitte a rejtvényét, és fejtett, időnként meg a vénembert kérdezgette, ha nem tudta valamelyik kérdésre a választ.

  Csakhogy Ede bácsi egy idő után elunta, hogy szemüveg hiányában ő maga nem fejthet, sőt, kissé meg is sértődött, hogy Olgi néni viszont igen, és még őt is kihasználja, így aztán fogta magát, és úgy három székkel odébb ült, és karba font kézzel, a mellére ejtett állal megpróbált ejtőzni egy kicsit.

  Csakhogy aztán odaült mellé az egyik oldalon egy öregasszony.

  A másik oldalra meg egy náluk is idősebb férfi.

  És elkezdtek hozzá beszélni.

  Olgi néni meg békésen – és gyanútlanul – fejtett tovább, míg egyszer csak azt látta, hogy a vénember felpattan, és úgy lohol a kijárat felé, mintha kergetnék. És Olgi néni hiába ment lifttel, míg Ede bácsi a lépcsőn, így is csak az SZTK kapujában érte utol.

  És amikor kérdőre vonta az öreget, hogy mi a nyavalyának rohant el, mert így odalett a helyük a sorban, Ede bácsi közölte, hogy bánja a fene a helyét, törjön le a lába, vagy akár a dereka, ha ő még egyszer beül az orvosnál a dilisek közé.

  És ahogy jött a buszuk, fel is szállt rá, hiába tiltakozott menet közben Olgi néni, hogy így hogy lesz szemüvegük.

  Aztán, már a buszon, Ede bácsi elmesélte.

  Az öreg, az még hagyján, mondta.

  Be volt kötve a bal szeme, és Ede bácsi ugyan nem kérdezte, mi baja, mert utál betegségekről beszélni, de a másik oldalán ülő öregasszony, amint letelepedett mellé, már neki is állt kíváncsiskodni.

  A pók miatt volt, magyarázta a bekötött szemű, aztán kifejtette bővebben is.

  Elaludt a telkén a nyugágyban, és arra ébredt, hogy valami csikland az arcán, hát odacsapott egy jó nagyot.

  Pofán csapta magát konkrétan, mesélte Ede bácsi, de olyan erővel, hogy nem csak a kilapított pók maradt ott a tenyerén, hanem le is vált azon az oldalon a retinája.

  Ezért ült ott a szemészeten.

  És ha ez még nem lett volna elég.

  Azt nem tudta ugyan meg, szerencsére, hogy az öregasszony miért tölti az idejét a szemészeti váróban, azt viszont igen, hogy már két urát eltemette.

  Az egyiket a gyomorfekély vitte el, a másikat meg valami gyomormérgezéses tünet.

  Ezek után közölte Ede bácsival, hogy ő nagyon magányos, de remekül főz, és ha már így összefutottak a váróban, és mindketten egyedül vannak, akár együtt is távozhatnának majd a vizsgálatok után.

  Merthogy ő szívesen főzne Ede bácsira is, végül is az előző két férje se panaszkodott soha a főztjére.

  Na, ezután pattant fel és szelelt el úgy a vénember, mint akit puskából lőttek ki, magyarázta Olgi néni dühösen.

  A parókáját, azt kellett volna leszedni, emlegette fel Terike néni a kedvenc férjvédelmi módszerét, mire Olgi néni csak legyintett, hogy ha már a váróban értesült volna a zaklatásról, akkor talán megteszi, de így utólag… már minek?

  Vajon az előző két férjét a főztjével tette el láb alól az a fekete özvegy, tűnődött el Marika néni döbbent izgalommal, mire egy pillanatra a másik két hölgy is elhallgatott, mert eltöprengtek a lehetőségen.

  Most meg az uradra vetett volna szemet, tette hozzá Terike néni.

  Hát, néha nagyon nem bánná, ha valaki kikölcsönözné egy kis időre a vénembert, mélázott el egy pillanatra Olgi néni. Ahogy tulajdonképpen most se nagyon bánná.

  Ugyanis Ede bácsi úgy döntött, bármennyit is romoljon a szeme, ő többet be nem teszi a lábát az orvoshoz, pláne a váróba nem.

  Majd lediktálja Olgi néninek, meddig látja a betűket meg a számokat a szemészeti táblán, Olgi néni meg menjen, és írasson fel neki ezek alapján szemüveget.

(Kép: https://hu.pinterest.com/pin/484911084862504366/)