- Juhúúú! Itt vagyok, Marikám!
- Te meg mit bujkálsz a bokorban, Olgikám?
- Ne üvölts úgy, Olgikám, mert elvisznek azok a … tökösök!
- Hát, az meglehet, Marikám, hogy tökösök is azok a markos fiatalemberek, de inkább úgy hívják őket: TEK-esek.
- Naaa, Terikém.
- Szóval… mit keresel a bukszusban, Olgikám?
- Elmúlt este nyolc, Terikém. És magyarázhattam én Mukinak, hogy kormányrendeletileg ezentúl szigorúan tilos este 8 után pisilni a kutyáknak, persze most se hallgatott rám, és juszt is fél kilenckor jött rá a jódolga. Így persze lehoztam… ahogy ti is, látom.
- Tényleg megpróbáltad elmagyarázni a kutyának, hogy –
- Ugyan már, Marikám! Nem ment el az a kis eszem is. Muki, mióta megvan, és szobatiszta, este fél kilenckor jelzi, hogy még dolga van idekint, így hát akkor is lejövünk pisilni, ha az a vírus, egy olyan tökös legény, vagy maga a vezér leselkedne a szomszédos bokorban, hogy ránk vesse magát. Mondjuk, sok hasznát nem venném Mukinak ilyen esetben, de –
- Hát, az én drágaságom se nagyon vitézkedne ilyen helyzetben…
- Mit sóhajtozol, Marikám, legalább nem este tizenegykor kell itt bóklásznunk a sötétben. Merthogy szerintem még a világítást is megritkították, hogy ne mászkáljunk idekint… Nézd meg, az az utcai lámpa se ég, meg az se…
- Ugyan már, Olgikám, azok csak kiégtek. vagy a fránya kölykök kilőtték csúzlival…
- Azt se tudják már, mi az a csúzli, Terikém. Szerintem a mai fiatalok már csak mobilos játékokban lövöldöznek, és ott se csúzlival, hanem tankkal!
- És ezt te honnan tudod, Olgikám?
- Háát… szóval a múltkor a villamoson levetette magát a mellettem lévő ülésre egy fiatalember, és –
- Pedig úgy nincs is meg a másfél méteres távolság, Olgikám! A múltkor én is –
- Szóval a fiú rögtön neki is állt nyomkodni a mobilját, és hát… odalestem, na! Olyan lelkesen nyomkodott, mintha flipperezne. De csak tankokkal lődözött… nem csúzlival.
- Mi volt ez a zaj? Hallottátok?
- Gyorsan váljunk szét, hogy meglegyen az ötszáz méteres távolság közöttünk!
- Bolond vagy, Marikám? Akkor se tudnék ilyen gyorsan ötszáz méterre elfutni, ha azok a TEK-esek kergetnének! Vagy… jó… akkor lehet, hogy mégis…
- Bújjatok elő a bokorból, csak a vénember megy hazafelé…
- Pedig már bőven elmúlt nyolc!
- Nem csatlakozol hozzá, Olgikám?
- Most éppen nem, Terikém.
- Most mi miatt vagytok fasírtban, Olgikám?
- A vénember üzletelni akar! És persze kivel? Bélával, hát persze!
- Üzletelni? De mivel, Olgikám? … csak nem valami… drogot akarnak kiteregetni?
- Először is nem kiteregetni, hanem teríteni, Marikám. Nézzél több híradót.
- Dehogy nézek, Terikém. A híradó előbb a vérnyomásomat nyírja ki, aztán meg engem.
- Jól mondod, Marikám. … Szóval Ede hallotta, hogy háborgok az este nyolc miatt, hogy így hogyan hozzam le a kutyát fél kilenckor. De nem szólt, csak hümmögött… másnap meg nagy lelkesen jött haza a kocsmából… persze már bőven este nyolc után. Amikor meg kifakadtam emiatt, hogy ha elviszik a kommandósok, hogyan váltom ki a börtönből, csak legyintett, és közölte, hogy a Bélával kitalálták a tutit, amivel egyrészt lehetséges, hogy akár még kilenckor is az utcán lófráljunk, másrészt pedig meg fogunk gazdagodni belőle. És aztán elővette…
- Mi a jófenét, Olgikám?
- Egy szakadt kutyapórázt, Olgikám! Azt! Azt mondta, többet is vettek Bélával, mármint jó pórázokat, aztán egész délután azokat nyüstölték a kocsmában, hogy elszakadjanak, és a szakadt pórázokat majd eladják a neten. És majd az emberek kapkodni fognak utána, mert ha este elkapja őket a kommandó, este kilenc után, akkor csak bánatos pofával meglobogtatják előttük a szakadt pórázt, és közlik, hogy már egy órája a szökött kutyájukat keresik.
- Atyaisten, Olgikám. Az uradnak végképp elment az esze?!
- Igen, az a maradék is. És mivel a vénember a konyhapénzből vette a pórázokat, közöltem vele, hogy egy hónapig nincs sör, karácsony se igen lesz, és ha a TEK-esek nem csukják le az év végéig a szakadt pórázaival, akkor januárban elválok tőle. Mert azért a hülyeségnek is van határa!
(Kép: https://hu.pinterest.com/pin/230739180883560777/)
