Ede bácsi épp a rejtett Rejtőt olvasta a fotelban, konkrétan azt a részt, ahol Fülig Jimmy ír levelet Antonio főhercegnek arról, hogy a „Bolontság” szigeteken is benne felejtett egy kagylós nyelű kést egy illetőben, és jó lenne, ha -

  Ekkor szinte berobbant az ajtó, és előbb a csaholó Muki, majd a levegőt igencsak kapkodó Olgi néni rontott be a lakásba, majdnem korai halálba taszítva az öregembert, ijedtségből kifolyó szívroham okán. Mivelhogy még legalább fél óráig nem várta haza a sétálókat, így épphogy csak sikerült begyűrnie a képregényt a fotelpárna és a feneke alá (korai ráncosodást idézve elő ezzel a rajzolt Fülig Jimmy arcán).

  Mi a ny… fogott volna dühös méltatlankodásba, főként az ijedtség és a majdnem lebukás kiváltotta harag miatt, de Olgi néni némán bejött, és lerogyott mellé a kanapéra, sőt, a vidáman becsörtető Mukit is felemelte maga mellé, amire még nem volt példa a világtörténelemben.

  Mivelhogy Mukinak megvolt a maga helye, a kanapé melletti kis puffon, és Ede bácsi hiába volt kutyás, nem kedvelte sem a kutyaszőrös, sem a – nyálas ruhadarabokat magán, így Muki nem mehetett fel a kanapéra, hiába vágyott oly hőn oda.

  Most meg csak ült ott, szinte elégedetten vigyorogva Ede bácsira, aki dühösen rámorrant Olgi nénire, hogy ami sok, az sok, és azonnal tegye le a kutyát a szőnyegre, mert annak a leginkább ott a helye, nem a kanapén, pláne nem Olgi néni féltett díszpárnáján.

  De Olgi néni csak nézett rá, majd ennyit mondott: a Gerzson.

  Mi a jóisten haragja köze van a szomszéd Kiss kutyájának a 48. szám alól ahhoz, hogy Mukinak nincs helye a kanapén, érdeklődött Ede bácsi emeltebb hangon, mire mind az asszony, mind a kutya szemrehányóan meredt rá.

  A 46. alól, javította ki Olgi néni automatikusan az urát, majd, mielőtt Ede bácsi robbanhatott volna, még hozzátette: meghalt.

  Aztán, mivel Ede bácsi nem mondott semmit, csak döbbenten meredt rá, Olgi néni folytatta. Elmesélte, hogy Marika, aki szintén a negyvenhat szám alatt lakik, igen szomorúan jött ma hajnalban sétáltatni, és Terike érdeklődésére elmondta, hogy a falszomszédjának, Kissnek oda a kutyája. A Gerzson. Aki már egy ideje fogyott, meg alig bírt menni, és amikor elvitték orvoshoz, kiderült, hogy rákos szegény, és hogy nem lehet már segíteni rajta. És Kiss úgy döntött végül, inkább altassák el a kutyát, ne szenvedjen tovább.

  De hát Kiss már a nejét is elvesztette, úgy két éve, morogta Ede bácsi, aki arról az esetről is a kutyasétáltató híradóból értesült anno.

  Igen, és így most már teljesen magára maradt, felelte Olgi néni, miközben egyre csak Mukit simogatta, és közben potyogtak a könnyei.

  Ede bácsi csak ült mellettük, aztán a keze odatévedt a kutya füle tövére, és szórakozottan vakargatni kezdte.

  A tegnapi sonkából maradt még úgy négy-öt szelet, morogta végül, talán azt ehetné ma Muki ebédre, a száraztáp helyett, azt úgyse állhatja annyira. Aztán, ha Olgi nem bánja, este ő is lemenne velük a sétára. Végül is rá is ráférne a friss levegő.

 Olgi néni csak pislogott, és nézte a kutya fülét vakargató urát, aztán bólintott, majd még náthás hangon hozzátette, ha az ura aztán becsöngetne Kisshez, és meghívná a kocsmába egy sörre… vagy ide, hozzájuk, egy kis búfelejtésre… hát ő annyira nem bánná… és mindkét vénember a vendége lenne…

(Kép: http://dogtime.com/dog-breeds/bulldog#/slide/)