Ede bácsi 63.
2018. augusztus 06. írta: Vitkolczi Ildikó

Ede bácsi 63.

Cipők...

Cipők…

 

Már a főutca se a régi, borongott egy hideg fröccs mellett Ede bácsi a közeli kocsmában.

    Béla kartárs – akivel csak itt találkozhattak, nagy titokban, mióta az asszony eltiltotta őket egymástól – kíváncsian emelte meg felé a saját söröspoharát.

    Bevásárolni mentek, még reggel, hogy ne a legnagyobb melegben cipeljék haza a boltból, meg a piacról a dinnyét, miegyebet – mesélte Ede bácsi. És ha már villamossal mentek, leszálltak egy megállóval korábban, hogy vehessenek egy kis pogácsát Ede bácsi kedvenc pékségében.

    És, jó, a szemrevaló kiszolgáló lányok miatt is érdemes benézni, de a legfőképp a kétsajtos pogácsa miatt, amihez hasonlót nem kapni az egész városban. Apró, nem fojtós, mint sok más péksütemény, az íze is jó, pont elég sós is, és a tetejére csodásan rásült a sajt.

    Őszintén szólva jobb az Olgi pogácsájánál is, de mióta egyszer Ede bácsi óvatlanul azt javasolta az asszonynak, kérjék el a receptet otthonra is, Olgi bojkottálja az üzletet, és kint várja meg Ede bácsit, míg az megveszi a pogácsát útközben.

    Mert ahhoz viszont, hogy legalább bevásárláskor vegyenek itt pogácsát, Ede bácsi ragaszkodik, és ebből nem enged, és pont.

    Most, ahogy leszálltak a villamosról, megláttak egy hajléktalant, aki pont a leszállókkal szemben, a házfalnak döntött háttal, törökülésben, a kezében szentképet szorongatva ült, és folyamatosan alamizsnáért könyörgött.

    Segítsék már meg egy pár forinttal a jóistenke nevében, hadarta folyamatosan a szerencsétlen.

    Nincs rajta még cipő se, szisszent fel Olgi néni, és már nyúlt volna a tárcája után, de Ede bácsi elhúzta onnan, mert - ha engedné - az asszony a teljes piacpénzt szétszórná a hajléktalanok közt, és jó, ezzel ideig-óráig talán segítenek a szerencsétleneken, de igazából mégsem.

    Meg aki még kocsmára költi az egészet, tette hozzá Béla szaktárs, aztán egy jót húzott a söréből.

    Pláne, bólogatott a pultos Erzsike, és Ede bácsi elé tolta a pulton az újabb fröccsöt.

    Ede bácsi legnagyobb meglepetésére az asszony nem is nagyon tiltakozott a húzkodás ellen, aztán meg határozott léptekkel elindult a pékség felé.

    Sőt, bement!

    Ede bácsi kintről, a kirakaton keresztül elképedve nézte, ahogy az asszony legalább harminc deka pogácsát vásárol… amire még sose volt példa!

    Mindenestre Ede bácsi nagyon megörült, és amikor Olgi kijött az üzletből, rögtön nyúlt is a nejlonzacskóért.

    Csakhogy Olgi nem adta.

    Sőt, faképnél hagyta Ede bácsit, és a kereszteződésen átvágva… visszament a hajléktalanhoz, és a kezébe nyomta az összes pogácsát!

    Amit Ede bácsi ekkor gondolt, az annyira nem volt szalonképes, hogy inkább többször, erőteljesen nyelt, nehogy valami mégis kiszaladjon a száján.

    Nem is szólt az asszonyhoz egy szót se, míg beugrottak a közeli kis ábécébe, csak cipelte a szatyrot szótlanul.

    Míg föl nem fedezte, hogy előttük ott megy a hajléktalan.

    A hátán kopott hátizsákkal, a kissé megcsappant pogácsás zacskót lóbálva.

    Ede bácsi oldalba bökte az asszonyt, és Olgi néni ugyan sértetten nézett rá, de ahogy az ura a hajléktalan felé intett a fejével, az asszony végre elégedetten elmosolyodott.

    Egészen addig, míg meg nem látták, hogy a szerencsétlen befordul egy kis mellékutcába, ott lehajol, és az egyik ház szellőzőjéből kihúz egy pár, kiváló állapotú cipőt.

    Ede bácsi száján ekkor már tényleg kiszaladt valami, aztán elindult a hajléktalan után… mert egy ilyen álkéregető ne falja fel az ő összes pogácsáját!

    De mikor ezt az asszonynak is kifejtette, Olgi dühösen azt felelte, ha el meri venni a szegény ágrólszakadttól a pogácsát, Olgi néni felköltözik Pestre a fiáékhoz.

    Ágrólszakadt, morogta Ede bácsi a kocsmapultnak dőlve, jobb cipője volt, mint neki otthon!

    És, mi lett a vége, kérdezte a pultos Erzsike. Elvette Ede bácsi a kéregetőtől a pogácsát?

    Fenéket, felelte Ede bácsi mogorván.

    Otthagyta az asszonyt a hajléktalan társaságában, hogy várakozás közben beszéljék csak meg az élet nagy dolgait, és visszament a pékségbe.

    Negyven deka pogácsáért.

    Meg a receptért.

 

(Kép: Pinterest)

A bejegyzés trackback címe:

https://elmeselem2percben.blog.hu/api/trackback/id/tr6214155741

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása