A Nők Lapja Café és a Révai Kiadó közös pályázatára két kéziratot is küldtem.

     Az egyik a Chorum Sieram volt, a másik pedig az életemről írt rövid elbeszélések gyűjteménye - mivel úgy gondoltam, a női olvasók szavaznak a leginkább, és őket sokkal kevésbé fogja érdekelni egy repülő lányról szóló ifjúsági regény. Tehát beküldtem a szövegeket, aztán éltem tovább az életemet, és vártam.

    Aztán egy délután náthás álmomból ébresztett a mobilom csörgése.

    Jakab Kriszta volt a Nők Lapjától, aki örömmel értesített arról, hogy a Chorum Sieramot beválogatták a legjobbak közé, így innentől több héten át osztanak meg majd részleteket az olvasókkal a neten, és a legtöbb szavazatot kapó szövegek jutnak el az utolsó fordulóig, ahol végül négy pályamű marad, és ebből választják ki a szavazatok alapján a legjobb hármat, és köztük a sorrendet.

    A barátaim olvastak és szavaztak hétről hétre. Aztán már csak négyen maradtunk...

    És megint csak vártunk...

    És közben eljött az ősz...

    És nekem osztálytalálkozóm volt, ahová mindenki az összes gyereke, kutyája, macskája, párja stb. fotóival érkezett - én meg semmi ilyesmivel nem rendelkeztem, mivel minden időmet a tanítás meg az írás foglalta le. Nem voltam túl boldog, míg készülődtem.

    Már a villamosmegállóban álldogáltam, esteledett, így egyre sötétebb volt körülöttem, amikor csörgött a mobilom.

    Egy vadidegen férfi szólt bele, bemutatkozott, és közölte, hogy ő fog szerkeszteni, és még ma hozzá kell látnunk a munkához, mert túl szoros a határidő.

    - He? - nagyjából ennyit tudtam kinyögni.

    - Hát nem értesítették, hogy a díjazottak között van?

    Lásd a korábbi reakciómat.

    És akkor elmondta, lassabban, hogy két, kifejezetten nőknek szóló regény mellett az én ifjúsági regényem lett a harmadik díjnyertes, KI FOGJÁK ADNI, és muszáj lenne nekiállni a szerkesztésnek. Még ma, ha lehet. Akkor volt este hét óra.

    Így hát részt vettem egy osztálytalálkozón, ahol én nem férjek és gyerekek fotóit húztam elő a táskámból, mint a nyulat a cilinderből, hanem a hírt, hogy életemben először meg fog jelenni egy könyvem. Aztán hazarohantam, leültem a gépem elé, és chatelve könyvet szerkesztettem.

    Ez történt 2006 őszén.

    És ez itt a könyv első kiadása.