Olgi néni Marika néninek mesélte ma hajnalban, hogy megbolondult a vénember.

  Mármint Ede bácsi.

  Készült az unokákhoz Budapestre, és a szomszédjukban lakó fiatalember addig beszélt a fülébe, hogy így a telekocsi, úgy a telekocsi, míg Ede bácsi úgy nem döntött, hogy kipróbálja, és azzal megy fel Budapestre.

  Eleget mondta neki Olgi néni, hogy ott az IC, az miért nem jó, mikor kényelmes és gyors is, és majdnem háztól házig viszi, és van hely a csomagoknak is.

  Ede bácsi morgott, kertelt, magyarázott, hogy hát így a telekocsi, meg úgy a vonat, míg végül kibökte, hogy az IC-n nem lehet szalonnázni…

  Mert régen, mikor a gyerekekkel mentek a Balatonra, volt a gyors, meg a személyvonat, és ott senki se nézte hülyének az embert, ha elővette a kendőt, megterített az ablak melletti kisasztalon, és vágta a katonákat a kenyérből, a szalonnából, meg a hagymából.

  Most meg, ha az IC-n teszi ugyanezt, az összes utas, aki addig a laptopját püfölte, vagy a mobilját böködte – persze bedugaszolt füllel, mintha az IC hemzsegne az amerikai sorozatokban látott titkos ügynököktől -, szinte egyszerre kezdi el őt bámulni, de úgy, hogy Ede bácsi nem tudja eldönteni, a hagymaszag zavarja őket, vagy inkább ők is kérnének egy katonát…

  Ráadásul senkivel se lehet beszélgetni a sok modern vacak miatt, amivel ezek a fiatalok elfoglalják magukat, és ha Ede bácsi előveszi a keresztrejtvényét, és elkezdi kitölteni – tollal!, és nem a rejtvény kockáit böködve az ujjával -, akkor úgy érzi magát az IC-n, mint egy véletlenül itt ragadt dinoszaurusz.

 Olgi néni, aki még mindig nem akart beletörődni ebbe a telekocsi-dologba – ahogy azt Marika néninek mesélte -, azt javasolta Ede bácsinak, ha mégis az IC-t választaná, vigye magával a régi táskaírógépüket, azt, amelyik mindig hangosan csenget, ha az ember gépelés közben a sor végére ér, tegye ki az ülések közötti pultra, ahol a fiatalok a laptopot tartják, és kezdje el ő is a billentyűket püfölni… de Ede bácsi nem volt humoránál, és azt morogta, nem ment el a szép esze, hogy még egy plusz csomagot is cipeljen, csak azért, hogy ne nézzen ki annyira őskövületnek a vonaton.

  Így most telekocsizik a vénember, hajnalban indult, de Olgi néni azért előtte közölte vele, ha balesetet szenved útközben azzal az ismeretlen sofőrrel, akkor akár haza se jöjjön.

  Ede bácsi még a kapuból visszaszólt – mert persze mindig övé kell legyen az utolsó szó! -, hogy a vonatvezetőkkel sincs pertuban, Olgi néni mégse aggódik soha a balesetek miatt, ha az IC-vel utaznak.

 Erre Olgi néni még lekiabált az erkélyről, hogy Ede bácsi jól kösse be magát, és ha nem telefonál azonnal, amint kiszállt abból a kocsiból, akkor se jöjjön haza, mert Olgi néni inkább lenyeli a kapukulcsát, mint hogy Ede bácsit beengedje.

  Erre Marika néni végre közbeszólt, és bátortalanul megjegyezte, hogy be lehet jönni a kapun a nyitókóddal is, de Olgi néni azt felelte, attól a lakásajtó még eltorlaszolható.

  Mert hát mi a fenének kell ilyen úri tempót felvenni, és a vonat helyett külön sofőrös autóval utazgatni.

 Csak azért, mert az IC-n nem lehet szalonnázni…

(Kép: https://hu.pinterest.com/pin/484911084861466591/)