Marikám, az a telekocsi olyan, mintha vándorcirkusszal utazna az ember, mesélte tegnap délután Olgi néni.

  És, jó, Ede bácsi nem konkrétan ezt mondta, de azok alapján, amit elmesélt…

  Kisbusszal utaztak, ami alapvetően jó, mert ott szélesek az ülések, és a lábnak is van elég hely.

  Igen ám, de Ede bácsinak csak elöl maradt hely, a sofőr mellett, ahol, ráadásul, már ült egy fiatalember, igaz, a mostanság szokásos csontos fajta, akin nemhogy izom, de talán még hús sincsen, így aztán vízszintesen nem sok helyet foglal… maximum függőlegesen…

  Na de a kutyája…

  Merthogy már állatot is lehet szállítani, a telekocsiban is.

  És ha még egyhelyben ült volna, ahogy jól nevelt kutyáktól elvárná az ember az ilyesmit, de hát nem, az mászkált fel és alá, és nem ám a padlón, hanem az embereken keresztül.

  Ede bácsi ünneplős nadrágja is csupa kutyaszőr lett, a menye tisztíthatta eleget Budapesten, még olyan ragadós mágikus hengerrel is, de hiába, a kutyaszőr csak nem jött le róla teljesen. Ráadásul Ede bácsit még csak nem is zavarta túlzottan a dolog, csak nevetgélt, hogy jópofa állat volt az, az út egy részét az ő ölében tette meg, aztán meg elheveredett a gazdája térdén – és jutott egy kis hátulsó rész végül Ede bácsinak is, amekkora jószág az volt -, a fejét meg a sofőr combjára fektette, és úgy aludt az istenadta.

  Olgi néni már ekkor is sápadozott, mesélte utólag, ahogy ezt hallotta, mert mi van, ha az a kutya megvadul, megharapja a sofőrt, és kész a baleset.

  Pláne, hogy az egyik hátsó ülésen még egy macska is volt, bár a dobozában, de hát kutya meg macska egy járművön…

  Olgi néni szerint már csak egy szemkötős kalóz hiányzott arról a járatról, lehetőleg papagájjal a vállán, hogy teljes legyen a cirkusz.

  Ráadásul most mosolyszünet is van, megint, mivel Ede bácsi azt találta mondani, hogy a kutya, amelyik összekoszolta a nadrágját, sokkal jól neveltebb volt, mint a Zénó.

  Mármint a Muki.

  És ha ez még nem lett volna elég, Ede bácsi még azt a kolbászt is nekiadta, amit Olgi néni kifejezetten az útra csomagolt neki – ha már szalonnát nem akart vinni magával az istennek se…

  Miközben itthon a Muki hiába kuncsorog minden étkezésnél, tőle bezzeg sajnálja Ede bácsi a kolbászt… idegen kutyáknak meg simán odaadja…

 És, bármilyen fura, mikor még nem volt mosolyszünet Muki meg a kolbász miatt, Ede bácsi azt is mesélte, hogy idősebb nők is utaztak azon a járaton. Persze gyorsan azt is hozzátette, hogy ő nem ismerkedett, csak látta beszálláskor a hölgyet, és hogy egy jókora fikuszt tart az ölében, cserépben.

  És ettől rögtön az a gondolata támadt, hogy legközelebb Olgi néni is jöhetne a telekocsival, és hozhatná magával azt a kúszópálmát is, amit a gyerekeknek szántak Budapesten…

  Amire Olgi néni majdnem felelt valamit, de mivel neki még volt neveltetése, inkább nem tette.

  Ede bácsi még azt is mesélte, milyen jót beszélgetett a sofőrrel, meg a kutyás fiatalemberrel, ami szintén nem tette túl boldoggá Olgi nénit, hiszen vele meg már szinte egyáltalán nem akar Ede bácsi beszélgetni. Persze, ellenkezett Ede bácsi, mert Olgi néni mindig csak a meccs alatt akar beszélgetni, és legfőképp a bevásárlásról, ami Olgi néni szerint nem is igaz, mert inkább Ede bácsi jön mindig akkor háborogni valami miatt, amit az újságban olvasott, amikor Olgi néni épp a másik kedvenc sorozatát nézi azzal a jóképű, bár kissé gülüszemű törökkel…

 Marika néni szerint nem is annyira gülüszemű, de már igazán elválhatna attól a hisztérika feleségétől… vagy hogy is hívták akkoriban az ilyesmit…

  Aztán Olgi néni még kiegészítette a telekocsis történetet azzal, hogy azért Ede bácsi se hazudtolta meg magát, még a telekocsin se, mert amikor kibeszélgették magukat a sofőrrel, meg a fiatalemberrel, elővette a keresztrejtvényét, és ha már úgyis ott feküdt az ölében a kutya hátulsó része, hát a hátán nekiállt rejtvényt fejteni.

  De a végével csak nem boldogult, ő meg utálja befejezetlenül hagyni a rejtvényt, így hát ott morgolódott magának egy darabig, míg a mellette ülő fiatalember meg nem kérdezte, mi baja.

  Amikor Ede bácsi elmagyarázta neki, hogy ő minden kockát ki szokott tölteni a rejtvényben, akkor is, ha már megvan a megfejtés, a fiatalember elég furán nézett, de aztán nekiállt böködni a telefonját.

  Végül felragyogott az arca, azt mondta, lám, mi mindenre jó a gugli, majd közölte a hiányzó megfejtést.

  És ugyan se Ede bácsi, se Olgi néni nem tudja, mi az a „gugli”, végül idehaza mégis arra jutottak, a bökdösős telefon talán mégsem olyan ördögtől való dolog.

  Ahogyan – úgy tűnik - a telekocsi sem.

(Kép: https://hu.pinterest.com/pin/484911084861467103/)