Ma orvosnál volt, újságolta Olgi néni, mire Terike néni gyorsan rávágta, hogy ő is.

  Sőt, aztán még Marika néni is közölte, hogy ő is ott járt.

  Megvizsgálták a hasnyálmirigyét, a gyomrát, az epehólyagját, sőt, még a bélcsatornáját is, sorolta felháborodva Terike néni, és mégse tudják kitalálni, mitől fáj folyton a gyomra, miután vacsorára megette a fél marhalábszárat. Az orvos is elég hülyén nézett rá, mikor ezt fölemlegette, panaszolta Terike néni… aztán meg azt mondta a fiatal doktor, szedje csak tovább a savlekötőt. Hátha az segít.

  Nem tudnak ezek semmit, kezdte Olgi néni, de ekkor Marika néni közbevágott, és gyorsan elmesélte, hogy ő meg a postásukkal találkozott a háziorvosa várótermében.

  Azt mesélte szegény fiatalember, részletezte Marika néni hallható élvezettel, hogy egy nap arra ébredt, hogy zsibbad a lábfeje. Csak úgy, magától. Egy hét múlva meg már térdig zsibbadt a lába, akkor ment orvoshoz… de már későn.

  Levágták a lábát, kérdezte Terike néni borzadó örömmel, mire Marika néni - kissé ingerülten, mivel beléfojtották a sztoriját – azt felelte, nem, csak új térdet, vagy mit kapott. De akkor is nagyon sokáig volt kórházban! És most nem bír fölmenni a negyedik emeletre.

  Az semmi, mondta Olgi néni rosszkedvűen. Ő is járt orvosnál… de abban nem volt köszönet.

  Valami rossz hír, kíváncsiskodott izgatottan Terike néni.

  Dehogy, felelte Olgi néni, az a tejfölösszájú doktor azt mondta, száz évig fog élni legalább, sőt, még a doktort is túléli. Persze, amilyen vörös volt a feje annak a kis doktornak, simán lehetséges.

  Akkor meg mi baja, érdeklődött Marika néni, aztán rászisszent a kutyájára, hogy üljön szép csendben, míg ők beszélgetnek, és eszébe ne jusson fölszedni a csirkebőrt a földről, ahová valamelyik undorító szomszéd az ablakból kihajította.

  Milyen világ is ez, csatlakozott hozzá Terike néni, ahol a kutyák a koszos földről szedik föl a csontokat… mikor várja őket otthon a finom kutyaeledel…

  A vénembernek is elmondta, hogy száz évig fog élni, újságolta Olgi néni kissé emelt hangon.

  Biztosan örült, mondta Marika néni optimistán, de Olgi néni csak sóhajtozott. Azt mondta Ede bácsinak, ha mégis ő, Olgi néni halna meg előbb, Ede bácsi hamvasztassa el, de eszébe ne jusson aztán betenni az urnát a hamvaival a spájzba, a befőttek közé.

 Nem is tenné, ezt mondta a vénember, folytatta Olgi néni dühösen. Azt mondta, még megromlana tőle a zölddió befőtt, és ha Olgi néni már nincs, akkor ki tenne el másikat?

(Kép: pinterest)