Strandon voltak… de minek, mesélte tegnap délután Olgi néni Marika néninek.

  Drága volt a belépő, tudakolta Marika néni, mire Olgi néni csak sóhajtozott.

  Az még hagyján, hogy drága volt, de minimum egy félórát sorakoztak kint, hogy egyáltalán a pénztárhoz jussanak. Azután, már odabent, kabinra vártak. Merthogy Ede bácsi nem az a fajta, aki csak úgy, a strand teljes úszóközönsége előtt megválik az ingétől és a rövidnadrágtól, hiába vette már fel otthon jó előre a fürdőgatyát. Nem, ő azt hajtogatja, nem mutogatja a testét senkinek.

  Ezen okból félórát vár a kabinra is, ahol lehúzza magáról az inget meg a rövidnadrágot, aztán meg türelmetlenül toporog a másik kabin ajtaja előtt, ahol Olgi néni épp rendesen átöltözik, mert ő meg nem húz a ruha alá fürdőruhát, hanem rendes fehérneműt, ahogy a normális emberek szokták.

   És azután Ede bácsi - aki nem mutogatja a testét senkinek – egy szál fürdőgatyában, és általában mezítláb végigvonul a kövezett úton, majd a füvön is, és Olgi néni miatt dohog, aki a fürdőruha fölött köpenyt visel, hogy ez mekkora pénzkidobás volt.

  Mármint a köpeny… és nem a kabin.

  És, jó, azután úsztak, napoztak, vettek lángost és kukoricát, és ittak sört… de milyen áron! Bezzeg, amikor fiatalabb korukban a strandra jártak, nem lehetett, csak hagymás zsíros kenyeret kapni, de azt hogy imádták az emberek! Olyan sor kanyargott mindig az árus bódéja előtt, hogy alig győzte kiszolgálni a vevőket…

  Most meg van előre fagyasztott „sült krumpli”, aminek olyan íze van sütés után, mint a műanyagnak… és frissen sütött palacsinta...

  Hát, Marikám, tette hozzá Olgi néni, két percig néztem, ahogy az a kislány a pult mögött a palacsintasütővel szerencsétlenkedik, és kedvem támadt elzavarni onnan, és beállni a helyére. Hát nem tanítják ezeknek sehol, hogy ki kell kenni a sütőt, legalább minden második palacsintánál, különben odaég az egész?! De akkor mit tanulnak az iskolában? Mert hasznos dolgot nemigen.

  És ha még ez nem lett volna elég… estére begyulladt Ede bácsi szeme, vöröslött és fájt neki, mehettek is vele másnap a szemészetre, ahol szemcseppet írtak fel a vénembernek.

  No de nem ám olyat, amit más, normális emberek kapnak, sima üvegben, cseppentővel a végén!

  Neeem, ezért vissza kellett menni a patikába, mert Olgi néni nem akart fél órán át ott is várakozni, míg összeállítják, kikeverik, megfőzik… vagy a fene tudja, mit művelnek vele a patikusok.

  És aztán mikor a patikushölgy elkezdte beblokkolni…

  Magisztrációs díj, vagy mi az ördög… 147 forint.

  Szemcseppentőhöz gumi… 38 forint.

  Kupak (műanyag) … 18 forint.

  Üveg a gyógyszerhez (gömbölyű)… 80 forint.

  Maga a gyógyszer, amit ott helyben összekotyvasztottak, a maga 220 forintjával olcsóbb volt, mint a körítés.

  Hát nem jobban jártak volna, ha fürdés után szed egy kis kamillát a strand melletti réten, és azzal borogatják be este Ede bácsi szemét?

De hát ki sejtette, hogy szükség lehet rá?

(Kép: https://hu.pinterest.com/pin/484911084861622187/)