2017. január 13. írta: Vitkolczi Ildikó

Mit olvas vagy néz az író (már megint) 2.

A mennyország kapujában

Nem tudom, hányan ismeritek ezt a filmet.

Ma egy világutazó lányról szóló cikkben olvastam az ő bakancslistájáról, és utána úgy döntöttem, összeírom az enyémet.

És nem, nem fogom elárulni itt, hogy mik szerepelnek rajta (pláne, hogy még nincs is teljesen kész), de, jó, például szeretnék egyszer érintésnyi távolságba kerülni egy bébielefánttal. Többek között.

És a bakancslistáról eszembe jutott az a film, amiből megtudtam, mi is az a bakancslista.

És nem, nem a hálivúdi produkcióról beszélek, hanem egy sokkal szerethetőbb filmről, egy 1997-ben készült német-belga vígjátékról, aminek a címe Knockin' on Heaven's Door volt. És amit aztán Hollywood jó - rossz - szokásához híven ugyanúgy újrahasznosított, mint a Gerard Depardieu - Pierre Richard páros zseniális francia vígjátékait, borzalmas eredménnyel. (Elég, ha összehasonlítod a Négybalkezest a Három szökevénnyel...)

Jó, a 2007-es amerikai Bakancslista nem rossz. Csak szerintem a német film sokkal jobb, ötletesebb, eredetibb, és nem szaladgálnak benne milliomosok, akik teljesítik az ember utolsó kívánságait. Ja, és nem utolsó szempont, hogy a német változatban az ifjú Till Schweiger játssza a főszerepet, aki, hát... szóval cseppet jobban néz ki, mint Jack Nicholson és Morgan Freeman együttvéve (bár mindkettejüket nagyon szeretem, más filmekben).

Itt a hős, akiről épp szó van. (Annak, aki nem néz német filmeket, mégis ismerős lehet, pl. a Becstelen Brigantik miatt.) (És az orrát nem kell nézni, azt picit korábban cseppet összetörte...)

Tehát.

A német eredetiben ott van Martin Brest - őt játssza Schweiger - és Rudi Wurlitzer - akit Jan Josef Liefers, egy másik kitűnő német színész alakít -, akik egy kórterembe kerülnek a kórházban, mindketten friss rák diagnózissal, és azzal a jóslattal, hogy már nem túl sok idejük van hátra. (Rudinak egyébként csontrákja van, Martinnak pedig agydaganata.)

És hát az elején... annyira nem szeretik egymást. Rudi szép csendesen elvonulna egy sarokba, hogy ott sirassa el magát, de nem teheti, mert közös kórterembe költöztetik egy szivarozó, zajos, még most is nőcsábász büdös bunkóval. Ez Martin.

Szó szót követ közöttük, és szép lassan kiderül, hogy mindketten ugyanazon okból nyomják a kórházi ágyat, és miután a kórtermi szekrényükben egy üveg tequilára bukkannak, Martin javaslatára lesurrannak a konyhára, ahol még magukhoz vesznek némi sót és citromot. (Ebből is látszik, mennyivel hasznosabb Németországban kórházba kerülni, ahol - úgy tűnik - a tequila is kórtermi alapfelszerelés... nem úgy, mint nálunk.)

Itt már cseppet jól érzik magukat...

... így az is kiderül, hogy Rudi még sose látta a tengert.

- Én még sosem láttam a tengert.

- Ezt nem mondod komolyan. Még sosem láttad a tengert?

- Nem, még soha. Tényleg.

- Már itt állunk a mennyország kapujában. Isszuk a tequilánkat. Úgy értem, lejárt.... a szavatossági időnk... és te még soha nem jártál a tengernél?

- Egyetlenegyszer sem.

- Hát nem tudod, mi lesz, ha a mennyországba kerülsz? Az égben másról sem fognak beszélni, mint a tengerről. És arról, hogy milyen csodaszép. Elmondják, milyen volt a naplemente, amit láttak. Azt is, hogy milyen vérvörös volt a nap, mielőtt lebukott volna a tengerbe. Elmesélik, hogy milyen érzés volt, amikor a nap elvesztette erejét, és egyszer csak hűvös lett a levegő. És a tűz már csak a szívükben izzott. És te? Te nem tudsz hozzászólni. Mert te még sohasem voltál ott. Igazi szakadt kívülálló leszel.

- Akkor mit csináljak?

Így aztán részegen - és pizsamában - elkötnek egy kocsit, aztán meg elindulnak a tengerhez.

Pechükre - vagy mázlijukra, ezt a film végéig mindenki eldöntheti maga - két vészesen balfék gengszter autóját sikerül meglovasítaniuk.

Ők azok itt teljes pompájukban.

A jobb oldalon egy másik, hihetetlenül tehetséges német színész látható, Moritz Bleibtreu (és ha még nem láttad a Lola rennt - nálunk: A lé meg a Lola - c. filmjét, akkor sürgősen pótold!), ő alakítja a Törököt, a Belgát meg Thierry Van Werwveke. És hát van - illetve most már csak volt - nekik egy aktatáskájuk, épp úgy, mint a Ponyvaregényben.

Csakhogy a táska a kocsi csomagtartójában volt... azt meg épp ellopták az orruk elől.

És itt ki is nyílik az a bizonyos táska... aminek a tartalmából a két főhős beköltözik egy szállodába, és megírja a maga bakancslistáját.

És aztán elindulnak a tenger felé... a nyomukban a két, nem túl boldog gengszterrel...

A többit nem mesélem el, nézd meg! (De annyit elárulok, hogy nem lesz cukormázas befejezés, de jó lesz... és érdekes...)

No igen, és ami az előzményeket, meg az utóéletet illeti... érdemes megnézni az 1988-as Sólymok c. filmet is, amiben Timothy Dalton (az egyik korábbi James Bond) és Anthony Edwards (szeretett Green doktorunk a Vészhelyzetből) két hasonló karaktert alakított, és hasonló volt a film alapsztorija is - tehát akkor végül is ki másolt kiről? -, és a Wikipédián olvastam, hogy készült egy japán változat is, Heaven's Door címmel, annyi különbséggel, hogy ott egy 28 éves fiatalember és egy 14 éves lány volt a főszereplő.

És ha kedvet kaptál hozzá, itt van maga a film, magyar szinkronnal.