Kissé sántikálva érkezett Olgi néni a vasárnap hajnali sétáltatásra, mire a másik két hölgy aggódva kérdezte, melyik szomszéd hagyta megint a lépcsőházban a gördeszkáját.

  Nem gördeszkázott, ahogy máskor sem szokott, felelte mereven Olgi néni… majd, kissé vonakodva, és látható zavarban közölte, hogy táncolni voltak a vénemberrel.

  Nem is mesélt róla Olgi soha, hogy Ede bácsi tudna táncolni, hűlt el Marika néni, mire Olgi néni közölte, hogy azért, mert annyira már nem is tud.

  Csak akar.

  És hová mentek táncolni, hűlt el Terike néni… csak nem olyan modern diszkóba? Ahol az a tuc-tuc zene megy, és mindenféléket beleöntözgetnek az ember italába, ha egy pillanatra leveszi róla a szemét?

   Neeem, felelte Olgi néni, ez olyan időseknek szervezett parti volt, akik a 60-as, 70-es években voltak fiatalok, és egyrészt tudják, mi az a zene – tehát nem a tuc-tuc, amire úgy mozgatja az ember a fejét, mint régen a bólogató kutya a kalaptartón, a kocsiban -, másrészt még bírnak, és akarnak is táncolni.

  Aztán azt is elmesélte, már kissé bővebben, hogy tánciskolában ismerkedtek össze a vénemberrel, még a… szóval úgy ezer évvel ezelőtt.

  Olyan tánciskolában, ahol Rácsos úr és a neje öltönyben és kiskosztümben vezényelte az ifjúságot, és nem tűrte a rendbontást a fiúk részéről… a dohányzást meg még kevésbé. Rácsos asszonynak olyan szaglása volt, hogy egy vadászkopó elbújhatott mellette, és ha kiszagolta, hogy valamelyik fiú a szünetben leszökött az emeletről az udvarra bagózni, az egy hónapig ki volt tiltva a tánciskolából. Pedig vasárnaponként össztánc is volt, amikor végre szabadon táncolhatta az ember azt, amit akart, és nem csak bakelitről szólt a zene, hanem volt igazi együttes is, ami – Rácsos úrék távollétében – amerikai, sőt, néger számokat is lejátszott.

  Hétköznapokon tanultak rumbát, mambót és chachachát, a fiúk sötét öltönyben, a lányok meg csinosan, csakis szoknyában. És persze a tánc előtt a fiúk az egyik sarokban gyűltek össze, onnan bámulták a lányokat – stírölték, vetette közbe Terike néni, és szigorúan az ajkát biggyesztette -, a lányok meg a másik sarokban, és azt tárgyalták, melyik fiúval szeretnének a legtöbbet táncolni. És hogy látták-e Szécsi Pál legújabb fotóját a Nők Lapjában.

  Ó, a Palika, az egy gyönyörűség volt, sóhajtotta Marika néni szomorúan.

  Miért, a Zalatnay Cini is milyen szép kislány volt, ahogy a Koncz Zsuzsi is, vetette fel Terike néni, mire Olgi néni közbeszólt, hogy a Zorán is helyes fiú volt, de azért neki a Máté Péter jobban tetszett, és hogy folytathatja-e a történetet, vagy hazamegy, mivel nem bír ilyen sokáig se állni, se sétálgatni. Természetesen szigorúan az izomláz miatt.

  Szóval ott voltak azok a fiúk, mindegyik eltelve magától, hogy mennyire jól tud táncolni – annyira nem tudtak -, és hogy milyen jól ismerik az amerikai zenét – annyira jól azért nem ismerték. Mindegyik nagydumás volt, és általában úgy viselkedtek, mintha épp csak egy pillanatra ugrottak volna be az országos táncverseny döntőjéről - ahol már természetesen nyerésre álltak -, hogy megnézzék, egy vidéki tánciskolában milyen a felhozatal.

  Kivéve egyet, a mogorvát, amelyik mindig ott állt a sarokban, egymagában, és csak Rácsos úr erélyes felszólítására volt hajlandó beállni a körbe, valamelyik lány párjának, aki onnantól csak vágta a pofákat, mivel a mogorva nem nagyon tudott táncolni.

  Olgi miatt meg a fiúk vágták a pofákat, ha Rácsos úr dúskeblű neje melléjük osztotta párnak… hát, mivel Olgi már akkor is szeretett vezetni. Még tánc közben is. Pláne, ha a fiú botlábú volt, és nem elég, hogy nem tudta a lépéseket, de a hatalmas patájával még rá is tiport Olgi körömcipőbe, vagy szandálba bújtatott, érzékeny lábujjaira.

  Némelyik olyan volt, mint egy tapír, helyeselt Terike néni, Marika néni meg meghatódva kérdezte, hogy akkor így jöttek-e össze Ede bácsival, hogy egymás mellé kerültek tánc közben Olgival, és akkor együtt már tudtak is jól táncolni, és –

  Francokat, felelte Olgi néni.

  Őt az egyik alkalommal kizavarták a teremből, méghozzá Rácsos asszonyság, mivel… hát, szóval orrba vágta az egyik fiút, amikor az már negyedszer lépett rá a lábára. És hogy bocsánatot kért volna bármikor… esze ágában nem volt. Úgyhogy amikor Olgi már csillagokat látott a fájdalomtól – pedig akkor még nem volt egy bütyke sem -, akkor reflexből ütött, a fiú az orrát fogta, és jajgatott, mint egy óvodás, Olgit meg kiküldték, hogy ma már vissza se jöjjön.

  Nem is jön többet, mert itt csak tapírokkal lehet táncolni, vágta oda dacosan, aztán kirohant, hogy a jelenlévők ne lássák, hogy könnyes lett a szeme. A bő szoknyája, meg az alsószoknyák csak úgy hullámoztak körülötte, ahogy rohant lefelé a lépcsőn… aztán meglátott valamit, amitől majdnem leesett a félemeleti fordulóból.

  Volt egy kis rejtett zug az épület mögött, oda jártak a fiúk titokban bagózni – bár elvben mindenki tudott a helyről, így annyira nem is volt titkos -, és most is volt ott egy fiú, de Olgi nem ismerte fel azonnal, melyik, merthogy a fiú háttal volt neki, ráadásul táncolt… de milyen furán. Úgy vonaglott, meg hullámzott, mintha nem lett volna csont a testében, és közben dúdolt, iszonyat hamisan, de attól még Olgi néni felismerte Elvis Presley, majd Buddy Holly számait. Azokra táncolt a fiú, és ha nem is olyan profin, mint ahogy Elvis a színpadon…  azért nem rosszul.

  És amikor Olgi meglepetésében kiadott valami fura hangot, szisszenéssel elegy döbbent nevetést, akkor a fiú megfordult, és hát a mogorva volt, persze, amelyik odafent nem volt hajlandó táncolni.

  És a mozgását látva Olgi már nem is csodálta, így abbahagyta a bőgést, és bár sejtette, hogy a szemfestéke szétkenődhetett az arcán, azért csak vett egy nagy levegőt, odalépett a mogorvához, és nyújtotta neki a karját, hogy ilyet ő is akar táncolni.

  Csak ha ő vezethet, mondta a mogorva, mire Olgi azt felelte neki, előbb mutassa, mit tud párban.

  És hát úgy is jól mozgott a fiú, egyszer se lépett Olgi lábára, sőt, vezetni is tudott, így Olgi hagyta. És, furamód, élvezte is.

  És akkor táncoltak, sőt, nevettek is, és a mogorva már egyáltalán nem volt annyira mogorva.

  Aztán együtt kerestek egy másik tánciskolát, jó messze Rácsos úrtól és a nejétől.

   A többi meg már történelem.

(Kép: http://www.everydaykiss.com/random/explaining-the-meaning-of-life-10-pics.html/#.WWNLnITyjIU)