Ede bácsi 44.
2017. augusztus 21. írta: Vitkolczi Ildikó

Ede bácsi 44.

(Juditnak ajánlva... :)

Az asszony takarít, mesélte Ede bácsi borongva a borozóban.

  És nem ám csak úgy, hogy seper és felmos és porszívóz (és ilyenkor Ede bácsi bútort tologat), és ablakot pucol… hanem rámol is, és selejtez

  Hajaj, sóhajtott részvéttel Béla kartárs, mint aki jól ismeri az ilyesmit az asszonyoknál.

  Például ki akarta selejtezni Ede bácsi esküvői öltönyét is, ami azért mégis csak elképesztő. Jó, hát régi öltöny, az esküvő óta alig volt rajta, de azért még jó lehet valamire, és Ede bácsi tervezi is, hogy egyszer még újra jó lesz rá… ami most nem annyira jellemző a külalakjára. És hát az esküvői holmitól mégse válik meg csak úgy az ember!

  De mikor ezt kifejtette az asszonynak, az úgy nézett rá, mint egy elmeháborodottra. Merthogy ő már jó régen orvul eladta a menyasszonyi ruháját, méghozzá apróhirdetésre. Mivelhogy nem tervezi többször felvenni… ahogy házasodni se készül még egyszer. Akkor meg minek álljon (lógjon) a ruha fölöslegesen a szekrényben?

  Ede bácsi erre fölemlegette a temetést, hogy azért ilyen alkalomra is szükség lehet rá, mire Olgi néni csípősen azt felelte, más temetésére nem fog fehér ruhában menni, mivel nem ment el a szép esze, hogy őrült menyasszonyként rohangáljon a gyászolók között… a sajátján meg pláne nem hajlandó fehér ruhában részt venni. Maximum kísértetként, mert olyankor hasznos a fehér… de erre már Ede bácsi azt mondta, sürgősen váltsanak témát.

  Azért az öltöny maradt.

  Azután következtek Ede bácsi kedvenc pólói, amik már cseppet szétnyúltak, és a színük is megkopott, de pont ezért voltak olyan jó kényelmesek, és a szerelési munkálatok közbeni viselésre is igen alkalmasak. Merthogy annyira már nem árt nekik, ha az ember véletlenül beléjük törli az olajos kezét.

  Vagy az anyacsavart…

  De ha az öltönynek meg is kegyelmezett az asszony, a pólóknak már nem akart… merthogy rondák. Szerinte. És kész szégyen ilyet viselni, még a lakásban is.

  Erre Ede bácsi kissé emelt hangon rákérdezett, hogy akkor a legközelebb majd gálában szerelje-e szét a lefolyót, ha eldugul, de az asszony persze úgy tett, mintha nem hallotta volna a porszívózástól.

  De persze hallotta, mert később félhangosan megjegyezte, végül is ott lóg az az öltöny a szekrényben, úgyse jó semmire, csak foglalja a helyet…viszont sötét, így nem látszana rajta a kosz. Meg az olaj…

  És Ede bácsi erre csak azért nem felelt valami velőset, mert épp azzal volt elfoglalva, hogy visszacsempéssze a pólókat, amiket az asszony már félretett, hogy majd szétvágja, és jó lesz porrongynak.

  És Olgi néni szorgosan selejtezett tovább, nagyjából úgy, mint az a tornádó, ami azt a kislányt elvitte házastul Kansasba, vagy hová. (És úgy is nézett ki nagyjából a lakás, mint amin átsöpört az a bizonyos tornádó.)

  De mikor Ede bácsi szerelőládájára került volna a sor, és Olgi néni ki akarta selejtezni a benne található csavarkulcsokat – merthogy túl sok van belőlük, és minek ennyi, csak a helyet foglalják -, az olajos rongyokat és a különböző csavaranyákat, szögeket és egyéb vicket-vackot, ami a szereléshez mind felhasználható, akkor Ede bácsi a sarkára állt, és azt mondta: asszony, ne tovább, ez itt már az én felségterületem, és abba, hogy mit tartok a ládámban, végképp nincs beleszólásod. Pláne, hogy sose lehet tudni, mikor lesz szükség pont arra a csavaranyára, amit te bőszen kidobnál a ládámból.

  Persze megsértődött az asszony, csúnyán pislogott nagyokat, hogy van olyan része a lakásnak, ahová neki nincs bejárása, de hát mit tehet a férfiember, a sarkára kell állnia, ha már az ő birodalmát fenyegeti a porrongy meg az a büdös bútorápoló…

  Bosszúból kidobásra kerültek a régi tévéújságok, amiket Ede bácsi félretett magának, hogy majd titokban megfejti bennük a rejtvényt – mivel még mindig rejtvénystop van náluk -, és a többi papír is, amit meg azért tett félre, hogy jó lesz majd az unokáknak iskolai papírgyűjtésre. És igaz, hogy még csak óvodások… de hát a papír az eláll…

  És voltak még nyaralási emlékek, régi fényképek, amikről már egyikük sem tudta, ki is van rajta, vagy hol készült; szerelési útmutatók, amik olyan háztartási gépekhez jártak, amiket már rég kiselejteztek, és további régi, megsárgult újságok, Rejtő folytatásos képregényeivel. Amikre már semmi szüksége nem lehet Ede bácsinak, mert mind megvan könyvben.

  Az is benne van, mikor benne felejtette a kését a kocsmai verekedésben a Fülig Jimmy, vagy ki, a másik hátában, kérdezte Béla szaktárs lelkesen, mire a pultos Erzsike úgy elkezdett csuklani, hogy sürgősen csapolt magának egy kis szódát.

  Naná, felelte Ede bácsi, az az egyik legjobb történet. És milyen jól van megrajzolva! De hiába mondta az asszonynak, hogy az a képregény örök érték, nem be akarta fogni ablakpucolásra?!

  Így aztán inkább lezavarta az asszonyt a létráról, hogy menjen végre pihenni, majd ő pucol, és felhasználta hozzá Olgi néni régi, kötésmintás újságjait. Mert hát az is megvan könyvben nekik…

  És így végződött a napjuk, és Ede bácsi szerint nagyjából döntetlenre áll a meccs kettejük között…

  És most azért a matrac az ágyban cseppet hepehupás, de milyen szerencse, hogy általában Ede bácsi ágyaz ki és be, így a visszacsempészett holmik egy darabig talán biztonságban vannak az ágyneműtartóban, és a matrac alatt… míg Olgi néni neki nem áll újra a rendrakásnak…

 

(Kép: pinterest)

A bejegyzés trackback címe:

https://elmeselem2percben.blog.hu/api/trackback/id/tr3412769226

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása