Kitiltották az asszonyt a kisboltból, mesélte részben büszkén, részben meg röstelkedve Ede bácsi a borozóban.

  Veszélyes életet él a becses nejed, hahotázott Béla szaktárs, aki csak nemrég értesült a karfiolos ügyletről is.

  Hát, ha ételről van szó, az asszony veszélyesebb tud lenni, mint az a köpködő kobra, vagy micsoda, felelte büszkén Ede bácsi, aztán még hozzátette, hogy Olgi ugyanígy védené az unokákat. Sőt, néha még az urát is.

  És hát most ételről volt szó… a legfőképp gyömbérről. Amit most hoztak a kisboltba, szépet, frisset, csípőset, roppanósat. Amiből az asszony olyan fura keveréket készít, mézből, citromból és gyömbérből, azt teszik a teába ősztől tavaszig – sőt, olykor nyáron is, csakis az íze miatt -, és nem is gyűri le őket se a nátha, se az oltásriadós influenzavírus egész télen.

  Mondta is a boltos Jolánka, ahogy beléptek, hogy itt a friss gyömbér, vigye is Olgi néni, amíg el nem hordják a vevők.

  És hát Olgi ment is a zöldséges pulthoz… csak hát ott már ott rámolt az ősellenség.

  A karfiolos öregasszony a negyedikről.

  És nem ám, hogy tanult volna a múltkori esetből a szilvával meg a szőlővel – pláne a karfiollal -, dehogy!

  Már két nagy nejlonzacskót telepakolt gyömbérrel, méghozzá azzal az izgalmas módszerrel, hogy elvett egy nagyobb darab gyömbért, és a két, szárazabb és sérültebb végét letörte, a friss közepet a zacskóba pakolta, a maradék darabot meg visszadobta a gyömbéres kosárba.

  Aztán jött a következő darab, és az újabb, szépen sorban.

  Olgi várt egy darabig, de hát a friss gyömbér csak fogyott, a letört maradékok halma meg csak nőtt a kosárban.

  És bár nem beszélnek a bolond vénasszonnyal még most sem, azért Olgi csak megkérte, szépen, türelmesen, hogy hagyjon már neki is friss gyömbért, legyen szíves, mert ő sem a végeket szeretné megvenni. És hát kell a teába.

  A vénasszony rá se bagózott, pakolt tovább.

  Olgi ismét megkérte, már kissé kevésbé udvariasan.

  Persze hiába.

  Az asszony türelme a negyedik nejlonnál fogyott el, mesélte büszkén Ede bácsi.

  És hát egy egészen cseppet megtaszajtotta.

  Csak hogy lépjen már odébb a nyavalyás vénasszony a gyömbértől, hogy más is odaférjen végre. Például ő…

  Csak azzal nem számolt, hogy a bolond vénasszony a negyedikről még mindig nem adta fel gyömbérbeszerző terveit, így megint csak előrehajolt, hogy újabb darabokat gyűjtsön a zacskójába.

  És hát… beesett a zöldségek közé.

  És míg ott hasalt a ládák és rekeszek között, és kézzel-lábbal kapálózott, mint egy fura, hátizsákos bogár, közben leverte a kezével az almákat a pultról.

  Meg a káposztafejeket.

  És a krumplit.

  Sőt, a répákat is.

  Hogy az apró szemű, kerek szilvát ne is említsük.

  És most kitiltották az asszonyt egy hónapra a kisboltból.

  És azért csak ennyire, mert legalább karfiollal nem dobálózott.

(Kép: https://hu.pinterest.com/pin/484911084870206643/)